Szent Péter apostol
székfoglalásának ünnepe
Mt 16,13–19 – Péter hitvallása
13Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: »Kinek tartják az emberek az Emberfiát?« 14Ők ezt felelték: »Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.« 15Erre megkérdezte őket: »És ti kinek tartotok engem?« 16Simon Péter válaszolt: »Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.« 17Jézus azt felelte neki: »Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. 18Én pedig mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. 19Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.«
A liturgia arra hív, hogy emlékezzünk meg Péter
szolgálatáról, és ünnepeljük. Egyfelől hangsúlyozza, hogy a római egyház
apostoli alapokra épült, másfelől pedig, hogy Péter a szeretetszolgálatban kap
vezető szerepet, s ez olyan egyedülálló karizma, amely utódaiban tovább él. Az
e napon olvasott evangéliumban fölsorakoztatott három szimbólum – a szikla, a
kulcsok és az oldás-kötés hatalma – arra utal, hogy Péter Isten
kiválasztottainak egész népére vonatkozó hivatást kapott. Jól tudjuk, milyen
üdvös az Egyház számára a Róma püspöke által gyakorolt, egyesítő erejű
küldetés. Napjainkban azonban ez még fontosabb, mint valaha. A globalizált
világban – amely hajlamos a megosztottságra – a pápa egyedülálló kincset
képvisel, amit őrizni, védeni kell, és meg kell mutatni mindenkinek. Nem a
világ hatalmaskodó módján, hanem a mindenkit, de különösen a szegényeket
szolgáló szeretet révén. Az elsőség forrása tehát nem „a hús és a vér”, nem
személyes, emberi jó tulajdonságok kérdése: Isten Szentlelke ajándékozza Egyházának.
Különösen is ékesszóló Ferenc pápa tanúságtétele ebben a zűrzavaros és
bizonytalan korban. A sziklát maga Jézus mutatja meg, amikor egy félreeső
helyen gyűjti egybe a tanítványokat. Megkérdezi tőlük, mit gondolnak róla az
emberek, ám nem puszta kíváncsiságból teszi. Szüksége van rá, hogy a
tanítványok összhangban legyenek vele, úgy érezzenek, ahogyan ő érez. Péter
ragadja magához a szót, és mindegyikük nevében válaszol, megvallja a hitét.
Jézus pedig azonnal boldognak nevezi. Péter és vele együtt a tanítványok
szerény csoportja azok közé a „kicsinyek” közé tartozik, akiknek az Atya
kinyilatkoztatja a világ teremtésétől kezdve rejtett dolgokat. Simon, aki
olyan, mint a többi ember, a Jézussal való találkozásban új hivatást, új
feladatot kap: legyen annak az üdvösségépületnek a kősziklája, melynek Jézus a
sarokköve és az Atya a bölcs tervezőmérnöke. Ez
az „ekklesia”, vagyis Isten egybegyűjtött népe, hogy mindenkinek legyen háza,
ahol lakhat, és senki ne legyen többé magányos és elhagyatott. Ez a ház pedig
erős és tartós lesz, ellenáll még „a pokol kapuinak” is – ami a sémita nyelven
azt jelenti: a gonosz erőinek, amelyek megpróbálják ledönteni. Ennek az
épületnek a kulcsai Péternél vannak. Isten háza nincs bezárva, vannak ajtajai,
és Péternek vannak hozzá kulcsai. Ez a kép népszerűvé vált a mennyek országára
vonatkoztatva. De az evangélium olyan házról beszél, aminek az építése már itt,
a földön elkezdődik, és Péter már most megkapja hozzá a kulcsokat. Ahogyan az „oldás
és kötés” hatalmát is. Ez a rabbinikus nyelvben azt a felelősséget jelenti,
hogy a házban testvérségi köteléket sző az emberek között. Ferenc pápa az
egység embere, nemcsak a keresztények, hanem más vallásúak között is. Ez volt a zsinati
egyház álma: mindannyian egy család lenni. Ferenc megtestesíti és meg is valósítja ezt az álmot. Ezért
támadják őt annyian. Így azonban összeomlik az
egység, és lerombolják a hidakat. A Katolikus Egyházban is van, aki szívesen
mellőzné a pápát. Egyesüljünk az érte végzett imádságban mindazokkal a hívekkel
és a szegényekkel, akik igaz barátként tekintenek rá.
Imádság az apostolokkal
