Március 2., hétfő



Sahbaz Bhattira, a pakisztáni keresztény kisebbségügyi miniszterre emlékezünk: terroristák gyilkolták meg 2011-ben, mert a békét és a párbeszédet kereste; a Santa Maria in Trastevere bazilikában a betegekért imádkoznak

Lev 19,1–2.11–18 – Legyetek szentek, mert én szent vagyok


1Így szól az Úr Mózeshez: 2»Szólj Izrael fiainak egész gyülekezetéhez és mondd nekik: Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok!

11Ne lopjatok, ne tagadjatok le semmit és ne csalja meg egyiktek a másikat!
12Ne esküdjél nevemre hamisan, hogy meg ne szentségtelenítsd Istened nevét – én vagyok az Úr!
13Ne keress ürügyet felebarátod ellen, és erőszakkal se nyomd el őt! Napszámosod bére ne maradjon reggelig tenálad!
14Ne átkozz süketet és ne tégy gáncsot vak elé: féld az Urat, a te Istenedet – mert én vagyok az Úr!
15Ne kövess el jogtalanságot és ne ítélj igazságtalanul! Ne nézd a szegény személyét, s ne légy tekintettel a hatalmas arcára: igazság szerint ítélj felebarátodnak. 16Ne légy rágalmazó, se besúgó a nép között. Ne törj felebarátod vérére – én vagyok az Úr!
17Ne gyűlöld testvéredet szívedben, hanem fedd meg nyíltan, hogy ne legyen bűnöd miatta. 18Ne állj bosszút, s ne emlékezzél meg polgártársaid igazságtalanságáról: szeresd felebarátodat, mint te magadat – én vagyok az Úr!

A Leviták könyvének ezt a szakaszát két parancs foglalja keretbe: „Legyetek szentek, mert én… szent vagyok” és „szeresd embertársadat úgy, mint magadat”. Istent és a felebarátot Isten szava kapcsolja össze, de másképpen, mint abban a kettős parancsban, amely arra int, hogy szeressük Istent és a felebarátot. A szentség magának Istennek az állapota. Ő „más”, mint mi, elkülönült, transzcendens, de nem zárkózik be saját létezésébe; olyannyira nem, hogy azt kéri tőlünk, vegyünk részt az életében. Ez a két kérés fogja keretbe azokat a parancsokat, amelyek kijelölik a szentté válás konkrét útját. A parancsok főképp a szükséget szenvedő felebarátra vonatkoznak: ne nyomd el erőszakkal, ne vedd el tőle a javait, fizesd meg a munkásokat, ne átkozd a némát, ne tégy akadályt a vak útjába, ne légy igazságtalan az ítélkezésben, ne rágalmazz, ne törj embertársad vérére, ne táplálj magadban gyűlöletet, ne légy bosszúálló és ne gyűlölködj. A Leviták könyvének parancsai hozzánk is szólnak. Segítenek, hogy elgondolkodjunk azokon a konkrét viselkedésmódokon, amelyek akadályozzák, hogy a szentség útján járjunk. Az Úr, amikor azt kéri, hogy úgy szeressük felebarátunkat, mint önmagunkat, megmutatja, hogy olyan mértéket állít elénk, amit nem lehetetlen teljesíteni, ráadásul nagyon hatékony is. Mennyire más volna az életünk és mennyivel békésebb lenne a világ, ha úgy szeretnénk a többieket, ahogyan önmagunkat szeretjük!

Imádság a szegényekért