1Kir 3,4–13 – Salamon imája a
bölcsességért
4Elment tehát Gibeonba, hogy ott áldozzon – az volt ugyanis a legfőbb magaslat –, s ezer áldozati állatot mutatott be Salamon egészen elégő áldozatul azon az oltáron, Gibeonban.
5Éjszaka aztán megjelent az Úr Salamonnak álmában és azt mondta: »Kérj, amit akarsz, s megadom neked.« 6Azt mondta erre Salamon: »Te a te szolgáddal, apámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, minthogy hűséggel, igazsággal s irántad egyenes szívvel járt színed előtt: megőrizted iránta nagy irgalmasságodat, s fiút adtál neki, s az ma az ő trónján ül. 7Nos tehát, Uram, Isten, te királlyá tetted szolgádat, apám, Dávid helyett: de én kicsiny gyermek vagyok, s nem tudok kimenni-bejönni, 8s itt áll szolgád a nép között, amelyet kiválasztottál, e mérhetetlen nép között, amelyet sokasága miatt megszámlálni, s megolvasni sem lehet. 9Adj tehát szolgádnak értelmes szívet, hogy ítélni tudja népedet, s megkülönböztethesse a jót és a rosszat, hisz ki tudná ítélni e népet, ezt a te hatalmas népedet?«
10Tetszett e beszéd az Úrnak, hogy ilyesmit kért Salamon. 11Azt mondta azért az Úr Salamonnak: »Mivel ezt kérted, s nem kértél magadnak sem hosszú életet, sem gazdagságot, s nem kérted ellenségeid életét, hanem bölcsességet kértél magadnak, hogy igazságot szolgáltathass: 12íme, szavad szerint cselekszem veled, s olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád hasonló sem előtted nem volt, sem utánad nem lesz. 13Sőt amit nem kértél, azt is adok neked: olyan gazdagságot tudniillik és dicsőséget, hogy hozzád hasonló még senki sem volt a királyok között sohasem.
5Éjszaka aztán megjelent az Úr Salamonnak álmában és azt mondta: »Kérj, amit akarsz, s megadom neked.« 6Azt mondta erre Salamon: »Te a te szolgáddal, apámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, minthogy hűséggel, igazsággal s irántad egyenes szívvel járt színed előtt: megőrizted iránta nagy irgalmasságodat, s fiút adtál neki, s az ma az ő trónján ül. 7Nos tehát, Uram, Isten, te királlyá tetted szolgádat, apám, Dávid helyett: de én kicsiny gyermek vagyok, s nem tudok kimenni-bejönni, 8s itt áll szolgád a nép között, amelyet kiválasztottál, e mérhetetlen nép között, amelyet sokasága miatt megszámlálni, s megolvasni sem lehet. 9Adj tehát szolgádnak értelmes szívet, hogy ítélni tudja népedet, s megkülönböztethesse a jót és a rosszat, hisz ki tudná ítélni e népet, ezt a te hatalmas népedet?«
10Tetszett e beszéd az Úrnak, hogy ilyesmit kért Salamon. 11Azt mondta azért az Úr Salamonnak: »Mivel ezt kérted, s nem kértél magadnak sem hosszú életet, sem gazdagságot, s nem kérted ellenségeid életét, hanem bölcsességet kértél magadnak, hogy igazságot szolgáltathass: 12íme, szavad szerint cselekszem veled, s olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád hasonló sem előtted nem volt, sem utánad nem lesz. 13Sőt amit nem kértél, azt is adok neked: olyan gazdagságot tudniillik és dicsőséget, hogy hozzád hasonló még senki sem volt a királyok között sohasem.
Salamon egy nap fölkeresi Gibeon szentélyét, hogy ott áldozatot mutasson
be, és éjszaka álmában megjelenik előtte az Úr. Isten arra szólítja, kérjen
bármit, amit csak kíván: „Kérj, mit adjak neked!” Salamon úgy érzi, még túl
fiatal ahhoz, hogy egy nagy népet irányítani tudjon, így ajándékba a
bölcsességet kéri. Nagyon bölcs dolog, hogy Salamon éppen ezzel a kéréssel
fordul az Úrhoz. Mindenkinek ezért kell imádkoznia, hiszen mindnyájunknak
tudnunk kell különbséget tenni jó és rossz között. Ám még inkább szükséges ez a
fohász azok részéről, akik családokat, vallási vagy politikai közösségeket,
népeket, nemzeteket hivatottak irányítani. Ebben az imádságban feltűnik az
alázat, mely nélkülözhetetlen, ha nem akarunk felülkerekedni és hatalmaskodni
másokon. Istennek kedvére volt a fohász, hiszen olyan kérés, amely elismerni és
szolgálni akarja a közjót. Ez az imádság a felelősség lelkületére mutat rá. Az
Úr válasza – éppen Salamon nemeslelkűsége nyomán – messze túlmutat magán a
kérésen: „Lásd – mondja az Úr Salamonnak –, megadom neked, amit kértél. Bölcs
és értő szívet adok neked, amilyen nem volt előtted és nem lesz utánad sem.
Ráadásul azt is megadom, amit nem kértél, a gazdagságot és a dicsőséget, hogy
nem lesz a királyok közt hozzád hasonló.” Íme az Úr által tanúsított végtelen
nagylelkűség, mellyel azokat ajándékozza meg, akik őrá bízzák magukat. Jézusnak
a tanítványaihoz intézett szavai jutnak eszünkbe: „Ezért ti elsősorban az Isten
országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá” (Mt
6,33). Majd az Úr hozzáteszi: „S ha az én útjaimon jársz, megtartva
parancsaimat és törvényeimet, amint atyád, Dávid járt, hosszú életet
ajándékozok neked.” Mintha azt mondanánk, hogy a hosszú élet vagy akár napjaink
boldogsága azon múlik, hogy az Úr útjain járunk-e.
Előesti imádság
