Február 28., péntek

Iz 58,1–9a – Az Isten előtt kedves böjt

Szent Kereszt imádsága

1Kiálts teli torokkal, ne kíméld,
hanem emeld fel hangodat, mint a harsona!
Hirdesd népemnek az ő bűnét,
és Jákob házának az ő vétkét!

2Engem keresnek nap mint nap,
és szeretnék megismerni útjaimat,
mint olyan nemzet, mely igazságot cselekszik,
és Istene döntését nem hagyta el.
Igaz döntéseket kérnek tőlem,
szeretnének közeledni Istenhez.

3»Miért böjtöltünk, ha nem láttad,
miért sanyargattuk lelkünket, ha nem tudsz róla?«
Íme, böjtöléstek napján is találtok kedvtelést,
és minden robotmunkásotokat hajszoljátok.

4Íme, perlekedés és civakodás között böjtöltök,
ököllel lesújtva gonoszul.
Ne úgy böjtöljetek, mint ma,
hogy meghallgatást nyerjen a magasságban hangotok!

5Vajon ilyen a böjt, amely tetszik nekem,
az a nap, amelyen az ember sanyargatja lelkét?
Hogy lehajtja fejét, mint a káka,
és zsákruhát meg hamut terít maga alá?
Vajon ezt nevezed böjtnek,
és az Úr előtt kedves napnak?

6Íme, ez az a böjt, amely tetszik nekem:
oldd le a jogtalan bilincseket,
oldozd meg az iga kötelékeit!
Bocsásd szabadon az elnyomottakat,
és minden igát törj össze!

7Íme, törd meg az éhezőnek kenyeredet,
és a bujdosó szegényeket vidd be házadba!
Ha mezítelent látsz, takard be,
és testvéred elől ne zárkózz el!

8Akkor majd előtör, mint a hajnal, világosságod,
és sebed gyorsan beheged;
színed előtt halad igazságod,
és az Úr dicsősége zárja soraidat.

9Akkor majd, ha szólítod, az Úr válaszol,
ha kiáltasz, így szól: »Íme, itt vagyok!«

A babiloni száműzetés után a böjt aszketikus gyakorlat volt, az egész nép részt vett benne, annak érdekében, hogy újra fölfedezze Isten uralmát az életében. Hasonló gyakorlat ez, mint amit az Egyház kér a nagyböjt idején a keresztényektől. Arról van szó, hogy fedezzük föl Isten uralmát az egyéni életünkben és a közösségi életben is. A próféta elítéli a szertartásos imádságot és böjtöt, amely nem kapcsolódik a szegények szeretetéhez, az igazságosság gyakorlásához. „Talán az ilyen böjt tetszik nekem?” – mondja az Úr. Nem lehetséges úgy keresni az egységet Istennel, hogy közben nem gyakoroljuk az igazságosságot és az elnyomottak, a szegények szeretetét. A próféta figyelmeztet, hogy az Úr süket az önző ember imádságára, akit csak saját érdekei mozgatnak, és esetleg el is nyomja a munkásokat, veszekedéseket és perlekedéseket szít saját hasznára. A próféta egyre erőteljesebb kijelentések sorával mutatja meg a vallásos embernek, mit jelent az a böjt, ami tetszik Istennek: segíteni és szeretni a szegényeket, föloldani az elnyomottakat mindenfajta szolgaság igája alól, megosztani a kenyeret és magát az életet is az éhezőkkel, segítségükre sietni a nyomorultaknak, felöltöztetni a mezíteleneket. És amikor arra hív a próféta, hogy „ne fordulj el embertársad elől”, azzal mintha a szeretetnek azt a nagy álmát jelezné, amely Jézusban valósul meg a maga teljességében: a szegények nem a szolgálataink tárgyai, hanem a „testünk”, a családunk, rokonaink, „embertársaink”. Nem természetes dolog így tekinteni a szegényekre, még kevésbé természetes egy individualista kultúrában. Isten szavát kell ma hallgatnunk, hogy a szívünkbe tudjuk fogadni azt az együttérzést, amit az Úr táplált a szegények, a gyengék iránt. Aki szívébe fogadja a szegényeket, az Úrhoz fordulhat imádságával, és bizalommal várhatja irgalommal teli válaszát.

A Szent Kereszt imádsága