Damiáni Szent Péter (†1072)
emléknapja: hűséges volt szerzetesi hivatásához, szerette az Egyházat, és egész
életét az Egyház megreformálásának szentelte; emlékezzünk a világ minden táján
élő szerzetesekre
Jak 2.14–24.26 – A hit és a
tettek
14Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de tettei nincsenek? Vajon a hit üdvözítheti-e őt? 15Ha pedig egy testvér vagy nővér ruhátlan és szükséget szenved a mindennapi élelemben, 16valaki pedig közületek azt mondja neki: »Menj békében, melegedjél és lakjál jól!« – de nem adjátok meg neki, amire a testnek szüksége van, mit fog ez használni? 17Így a hit is, ha tettei nincsenek, halott önmagában. 18De azt mondja valaki: »Neked hited van, nekem pedig tetteim vannak.« Mutasd meg nekem hitedet tettek nélkül, és én megmutatom neked a tettekből a hitemet. 19Hiszed, hogy egy az Isten – és jól teszed. De az ördögök is hiszik ezt – és mégis remegnek! 20Akarod azonban tudni, ó balga ember, hogy a hit tettek nélkül meddő? 21Ábrahám, a mi atyánk, nem a tettei által igazult meg, feláldozva fiát, Izsákot az oltáron? 22Láthatod, hogy a hite közreműködött a tetteinél, és a hite a tettek által lett tökéletessé. 23Így beteljesedett az Írás, amely azt mondja: »Ábrahám hitt Istennek, s ez megigazulásul tudatott be neki«, és Isten a barátjának nevezte. 24Látjátok, hogy tettek által igazul meg az ember, és nem egyedül a hit által. 26Mert ahogyan halott a test lélek nélkül, úgy a hit is halott tettek nélkül.
A hit üdvözít, írja Pál: a hit megszabadítja az embert attól a
kevélységtől, amellyel elvárja az üdvösséget, miközben az üdvösség Isten
ingyenes ajándéka. A hitnek kell ugyanakkor megelevenítenie a tanítványok
életét, teszi hozzá Jakab. Szó sincs ellentmondásról, Jakab csak jobban
kifejti, amit Pál állít. A hit ugyanis szükségképpen jó energiákat szabadít föl.
Ebben az értelemben tettek nélkül mit sem ér. Végtére Jézus is azt mondta: „Nem
jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: – Uram, Uram! Csak az,
aki teljesíti mennyei Atyám akaratát” (Mt 7,21). Jakab továbbra is kitart a
tevékeny kereszténység eszméje mellett, amiben a hit tetté válik, és irányítja
a cselekvéseinket. A mai idők kísértései közé tartozik a hit szentimentális,
individualista módon való megélése, melyben nem játszanak szerepet a tettek. A
testvéri segítségnyújtás elmulasztásának példáján keresztül Jakab leleplezi
azok érzéketlenségét és keményszívűségét, akik nem rendülnek meg. Ez a fajta
viselkedés a szeretet alapvető parancsának elárulása. Pedig tulajdonképpen
ugyanezt tesszük akkor, amikor meghatottan megelégszünk érzelmeinkkel, és azt
hisszük, hogy jámbor szavainkkal mindent meg is tettünk az adott ügy érdekében,
miközben tevőlegesen nem segítünk azon, aki hozzánk fordul. Nem elég elvont
módon hinni, ahogy nem elég az sem, ha csak elvégzünk bizonyos szertartásokat.
A hit ugyanis természeténél fogva új viselkedésre, új
szeretetmegnyilvánulásokra indít. Ábrahám az igazi hívő példája: bizalommal
meghallgatta Isten kérését, és azonnal maradéktalanul tettekre is váltotta. Hite
ott kezdődött, hogy Isten akaratára bízta magát, ez a hit egyre tökéletesebb
lett a tettek során, és végül ő maga megigazult ezáltal. Ugyanígy tett Ráháb
is, aki annak ellenére, hogy idegen volt, és prostituált, eldöntötte, hogy
Isten népe mellé áll. Jakab újabb képpel zárja mondandóját: ahogyan a halott
test a lélek hiányának a jele, ugyanúgy a tettek hiánya az élő hit hiányára
utal.
A Szent Kereszt imádsága
