Február 10., hétfő

Szent Skolasztika (kb. †547) emléknapja: Szent Benedek lánytestvére; vele együtt emlékezünk a női remetékre, a szerzetesnőkre és minden nőre, aki az Urat követi

1Kir 8.1–7.9–13 – A szövetség ládájának átvitele

Imádság a szegényekért

1Aztán egybegyűjtötték Izrael valamennyi vénét, a törzsek fejeit és Izrael fiainak nemzetségfőit, Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy elhozzák az Úr szövetségének ládáját a Dávid-városból, azaz a Sionról. 2Egybe is gyűlt egész Izrael Salamon királynál Etánim havában, azaz a hetedik hónapban, az ünnepen. – 3Amikor aztán Izrael vénei mindnyájan eljöttek, felvették a papok a ládát, 4s elhozták az Úr ládáját, meg a szövetség sátrát s a szent hely minden eszközét, amely a sátorban volt. Amíg ezeket a papok és a leviták vitték, 5Salamon király és Izrael egész sokasága, amely összegyűlt nála, vele együtt a láda előtt haladt, s annyi juhot és marhát mutatott be áldozatul, hogy se szeri, se száma nem volt. 6Aztán bevitték a papok az Úr szövetségének ládáját a helyére, a templom felelőhelyére, a szentek szentjébe, a kerubok szárnya alá; 7a kerubok ugyanis kiterjesztették szárnyukat a láda helye fölött, s befedték a ládát s rúdjait felülről. 8Ámbár a rudak hosszúak voltak, s végüket kinn, a szent helyen, a szentek szentje előtt látni lehetett, messzebbről nem lehetett látni őket; ott is vannak mind a mai napig. 9A ládában nem volt semmi egyéb, mint a két kőtábla, amelyet Mózes tett bele a Hórebnél, amikor az Úr szövetséget kötött Izrael fiaival, amikor kijöttek Egyiptom földjéről.
10Történt pedig, hogy amikor a papok kijöttek a szentélyből, a felhő betöltötte az Úr házát, 11úgyhogy a papok nem állhattak szolgálatba a felhő miatt, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr házát.

12Ekkor Salamon így szólt:
»Az Úr azt mondta, hogy a felhőben akar lakni:

13íme, építettem házat neked lakásul,
állandó, örökös királyi székedül.«

A templomot, építésének befejeztével, az Úr tiszteletére kellett fölszentelni. Izrael tudja, hogy Isten jelenlétét a nép között a szövetség ládájában rejlő kőtáblák, a törvénytáblák biztosítják. Salamon összehívja az egész népet – amint Mózes is tette a Sínai-hegyen, miután megkapta a törvénytáblákat –, áldozatokat mutat be Istennek és a papokkal beviteti a ládát, hogy a helyére tehessék, a szentek szentjébe, a templom legszentebb helyére. Ez volt a sátoros ünnep, amelyet régen az aratás ünnepének hívtak, a zsidó naptár szerinti VII. hónapban (a mi szeptember/októberünknek megfelelő időszak). A szakasz kiemeli, hogy „A ládában nem volt semmi, csak a két kőtábla, amelyet Mózes a Hóreben beletett, annak a szövetségnek a táblái, amelyet az Úr Izrael fiaival kötött Egyiptomból való kivonulásukkor.” Ez a bejegyzés még egyértelműbbé teszi, hogy az Isten és Izrael népe között kötött szövetség elsősorban lelki jellegű. A frigyláda csak az igét rejti magában, semmi mást. És az Ige, vagyis a magát kinyilatkoztató Isten a zsidó – és egyben a keresztény – hit szíve. Ez az állítás arra emlékeztet, amit a színeváltozás evangéliumi jelenetének végén találunk. Márk evangélista elbeszéli, hogy a tanítványokra ereszkedő felhőben, „senkit sem láttak a közelükben, csak Jézust” (Mk 9,8). Elég egyedül az Ige. Egyedül Jézus az alap, amelyre hitünk épül. Különös, hogy a színeváltozáskor is ugyanaz történik majd, ami a frigyládának a szentek szentjébe történő átvitelének napján: „Amikor a papok kiléptek a szentélyből, történt, hogy a felhő betöltötte az Úr templomát.” Azáltal, hogy igéje helyet kapott benne, az Úr birtokába vette a templomot. Bárki, aki szívébe fogadja az Úr szavát, Isten templomává válik, és Isten borítja be árnyékával.

Imádság a szegényekért