80 (79). zsoltár Ragyogtasd ránk
arcod, Urunk, és megmenekülünk.
2Hallgass
meg, Izraelnek pásztora,
te, aki Józsefet
nyájként legelteted!
Te, aki kerubok
fölött trónolsz,
3 ragyogj
fel Efraim, Benjamin és Manassze előtt!
Éleszd fel
hatalmad,
jöjj és
szabadíts meg!
15 Seregek
Ura, térj vissza,
tekints le az
égből és lásd,
látogasd meg
szőlőtövedet,
16 és védd
meg, mit jobbod ültetett,
az emberfiát,
akit megerősítettél!
17 Mint a
szemetet, a tűzben elégették,
pusztuljanak
ezért haragos orcád elől!
18 Kezed
nyugodjék jobbod emberén,
az emberfián,
akit megerősítettél!
19 Többé
nem hagyunk el téged,
tarts minket
életben, s mi áldjuk a neved.
A 80. zsoltár, amelynek a liturgia csak néhány
versét adja az ajkunkra, egy bátorságát vesztett, szomorú helyzetéből oly
nehezen újra felemelkedő nép imádságát hordozza. Egyedül Isten tudja újra lábra
állítani. Háromszor, szinte refrénként ismétli a zsoltáros mindenki nevében:
„Seregek Ura, állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk arcod és megmenekültünk”:
ez a kérés ismétlődik meg háromszor is (4., 8., 20. vers). A zsoltáros
történelmi helyzetét a katonai és nemzeti katasztrófa jellemzi. Isten népét
helyzete könnyen sodorja a beletörődés felé. A zsoltáros Istent mint Izrael
pásztorát szólítja, és arra kéri, ragyogtassa fel arcát. Mai, megoldhatatlannak
tűnő konfliktusoktól sebzett világunkból is ez az imádság tör föl. És ott a
kísértés, hogy beletörődjünk, vagy azt gondoljuk, hogy egyedül a fegyverek
ereje hozhat hasznot. A valóságban azonban egy olyan igazságos világ fénye,
vagy ha úgy tetszik, látomása hiányzik, amelyben mindenki méltőságban és
békében élhet. Ez érvényes mindenkire, de legfőképpen az elnyomott és
elfeledett népekre. Mindenkinek új fényre van szüksége: a gazdag népeknek, hogy
látásmódjukban megújuljanak, a szegény népeknek, hogy felragyogjon a remény
világossága. A zsoltáros Izraelt egykor virágzó szőlőtőhöz hasonlítja, amelyet
az Úr oltalmazott, és mindenki megcsodálta, aki csak látta. Izajás szavai
jutnak eszünkbe, aki a szőlő allegóriájával írta le Izrael történelmét. Megint
csak azt tapasztaljuk, hogy Isten gondjaiba veszi népét, amivel ismételten
szemben áll a megrögzött terméketlenség, miközben nem maradnak el a csupán
saját hasznukat leső rablók és béresek sem. A zsoltáros tudja, hogy a romlás
oka az Istentől való eltávolodás, ezért az első dolga, hogy imádkozzon, hogy az
Úr újra tekintsen szőlőjére, mint egy jó pásztor: „Seregek Ura,… tekints le az
égből és lásd, látogasd meg szőlőtövedet” (15). S nyomban hozzáteszi szándékát,
hogy változtat életén: „Többé nem hagyunk el téged, tarts minket életben, s mi
áldjuk a neved” (19). Az Úr készségesen válaszol népe imádságára, felülmúlva
minden várakozását. Jézus személyében az Úr nemcsak meglátogatja szőlőjét,
hanem maga lesz az igazi szőlőtő, mi pedig a szőlővesszők.
Előesti imádság
