December 24., szombat

89 (88). zsoltár Mindörökké énekelem az Úr szeretetét

Előesti imádság
2 Az Úr kegyelméről énekelek örökkön-örökké.
Hűségedet hirdeti ajkam
minden nemzedéken át.
3 Így szóltam ugyanis: „Kegyelmed alapját örökre megvetetted a szövetségben,
hűségedet megszilárdítottad a mennyben.”
4 „Szövetséget kötöttem választottammal,
megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:
5 nemzetségedet minden időkre alapítom,
trónodat minden nemzedékre megszilárdítom.”
27Így szólít majd engem: Atyám vagy,
Istenem és üdvöm sziklája!
29Örökre megőrzöm számára kegyelmem,
szövetségem vele nem szűnik meg.

Miközben a karácsony misztériumának fogadására készülünk, a liturgia a 89. zsoltárt adja imádságként ajkunkra. Ez a zsoltár Isten lojalitásáról és hűségéről énekel: „hűségedet nemzedékről nemzedékre hirdeti szám. Mert ezt mondtad: »Örök időkre épül az irgalom«; hűséged szilárdan áll a mennyekben” (2–3). Az ember életében sok minden megtörténhet, az azonban soha nem eshet meg, hogy Isten elhagyja, ahogy ezt Ő maga mondja a zsoltárban: „Szövetségre léptem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak: örökre megszilárdítom utódodat” (4–5). A Dáviddal való történelmi szövetség alapját a kozmikus szövetségen, vagyis az Úrnak minden általa oltalmazott és kormányzott teremtmény feletti uralmán belül látja. A karácsony misztériumát e kozmikus távlatba helyezve kell szemlélni. Az ég végtelenségét és a teremtett világ szépségét nézve a zsoltároshoz hasonlóan mi is elámulunk: „Ki hasonló hozzád?” (9). Az Úr nem hasonlítható másokhoz (7–8), ő a világ ura (10–12), övé a győzelem (13–15). Hatalmát teljes mértékben arra használja, hogy szeressen, nem pedig arra, hogy másokon uralkodjon; hogy éltessen, és nem arra, hogy pusztítson: „Hatalmas vagy, Uram, és hűséged övez téged… Igazságosság és jog trónod alapja, irgalom és igazság vonulnak előtted” (9 és 15). Isten hatalma szeretet és igazságosság, gyengédség és hűség. Ereje arra szolgál, hogy megmentsen, nem arra, hogy eltávolítson. Igaz azonban, hogy Izrael népe újra és újra megcsalja őt. A zsoltáros pedig – gondolatmenete humánus nyelvezetével – kiemeli, hogy Isten nem tehet úgy, mintha a rossz nem lenne rossz. Szavai ezért fenyegetően csengenek: „ha fiai elhagyják törvényemet és nem járnak parancsaim szerint, ha bemocskolják rendeleteimet, és parancsaimat nem teljesítik, vesszővel büntetem meg vétkeiket, és veréssel bűneiket” (32–33). E szavak üdvös „félelmet” hivatottak ébreszteni. Az Úrral való kapcsolat ugyanis mindig komoly dolog. Számunkra is, ma is. A karácsony misztériumát szemlélve azonban jobban megértjük a zsoltár vége felé elhangzó szavakat: „ha fiai elhagyják törvényemet… vesszővel büntetem meg vétkeiket… hűségemet nem hazudtolom meg… nem töröm meg szövetségemet” (31–35). Az Úr hűsége erősebb fiai bűneinél, és jósága nagyobb azok árulásánál. És ezen a rendíthetetlen hűségen alapszik a hívők reménysége. A zsoltáros ma Isten szeretetének hűségére emlékeztet minket, aki mindig megvédi fiait, és egészen odáig megy, hogy elküldi hozzájuk „messiását” (52. vers), a „fölkentet”. Ez a karácsony evangéliuma.
Előesti imádság