2
Dicsőítem az Urat minden időben,
dicsérete
ajkamon marad mindig.
3 Lelkem
dicsekedjék az Úrban,
hadd hallják meg
a szegények és örüljenek!
6Nézzetek
rá és öröm tölti el lelketek,
s arcotok nem
fog elpirulni.
7 Lám, egy
szegény kiáltott s az Úr meghallgatta,
minden
szorongatásból kiszabadította
17 De a
gonoszoktól elfordítja arcát,
s eltörli
emléküket a földön.
18 Az
igazak kiáltottak s az Úr meghallotta,
megmentette őket
minden bajtól.
19 A
megtört szívűekhez közel van az Úr,
a bánatos lelkűt
meggyógyítja
23 A
hűségeseknek az Úr megmenti lelkét,
aki hozzá
menekül, azt nem érheti kár.
A zsoltáros lezárja a 25. zsoltárral megkezdett
szakaszt, dicséri és magasztalja Istent. Ebben az imádságban egy szegény fordul
örömmel és hálával telt szívvel az Úrhoz:
„Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen” (2). E
szavakat áthatja az Istenbe vetett hit, akit áldás, dicséret, magasztalás és
dicsőítés illet. Mindezek okait is hasonlóan felsorolja a zsoltár: az Úr
válaszol annak, aki őt keresi; meghallgatja a szegények kiáltását; nem engedi,
hogy hiányt szenvedjen az, aki őt segítségül hívja; közel van ahhoz, aki
szereti őt; és megmenti azt, akit lesújtottak. A zsoltáros szilárd és mélységes
bizalommal teli szavakat ad ajkunkra, amelyeket áthat a derűs és egyszerű hit.
A szegény, akit – mint minden igaz embert – keményen megvert a sors, erős marad
az Úrban, és bizalma nem fogyatkozik meg: „Sok nyomorúság éri az igazakat, de
az Úr valamennyiből kimenti őket” (20). Ez a szegény az Úr szegénye, anavim, az élet peremére szorult hívő
ember, akit nem vesznek semmibe és figyelemre sem méltatnak az emberek. Az Úr
viszont szereti és nagyra becsüli őt, tekintete rajta, meghallgatja, figyel
kiáltására. Ezért mondja a zsoltáros: „Íme ez a szegény kiáltott, az Úr
meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából” (7). Közvetlen
kapcsolat van az Úr tekintete és a „szegények” tekintete között: egymást nézik,
kölcsönös bizalommal. Nekünk, hívőknek is ez a feladatunk, hogy e kettős
tekintet részévé váljunk: ahogy Isten néz a szegényekre, és ahogy a szegények
tekintenek Istenre. Ez az üdvösség útja, és így közvetíthetjük a világnak is
azt a szeretetet, amely átalakít. A hívő ember arra kap meghívást, hogy
meghallgassa a szegények kiáltását, ahogyan az Urat és az ő szavát hallgatja.
Végtére is az Úr az, aki meghallgatja kiáltásukat, még mielőtt mi megtennénk,
és irgalmasan lehajol hozzájuk, hogy segítsen rajtuk. Boldogok vagyunk, ha
követjük példáját! És boldogok leszünk akkor is, ha ugyanazzal a bizalommal és
ráhagyatkozással tekintünk az Úrra, mint a szegények. Ebben ők a
tanítómestereink.
Imádság Máriával, Urunk édesanyjával
