December 21., szerda

33 (32). zsoltár Énekeljünk új dalt az Úrnak

Imádság a szentekkel

² Dicsőítsétek az Urat citerával,
tízhúrú hárfán zengjétek fölségét!

³ Énekeljetek új dalt az Úrnak,
daloljatok neki szép öröméneket zengve!

¹¹ Örök érvényű az Úr határozata,

nemzedékről nemzedékre száll szívének gondolata.

¹² Boldog a nép, melynek az Úr az Istene,

a nép, amelyet örökségül választott.

²⁰ Lelkünk remél az Úrban.

Ő a mi segítségünk és a pajzsunk.

²¹Szívünk őbenne ujjong,

szent nevében bizakodunk.

Ez a zsoltár, amelyet dicsőítő és hálaadó himnuszként tartunk számon, huszonkét versből áll, ez megfelel a héber ábécé huszonkét betűjének. Ily módon mintha azt sugallná, hogy az Urat mindig dicsérnünk kell, kezdettől végig, A-tól Z-ig. A liturgia ebből csak néhány sort ad ajkunkra, de a zsoltáros kezdettől fogva arra hív, hogy énekeljünk új dalt az Úrnak: „Dicsőítsétek az Urat új énekkel, tízhúrú hárfán zengjétek fölségét!” (2–3). Miért ez az új ének? Megtaláljuk az okát: „Letekint az Úr az égből, mind látja az emberek fiait. Hajlékából nézi a föld megannyi lakóját” (13–14). Mintha a zsoltáros hírül akarna adni valamit:  Isten rátekint minden emberre, ő belelát szívünkbe – de nem úgy, mint egy kérlelhetetlen bíró, aki készen áll, hogy bíráljon és elítéljen. Az Úr olyan, mint egy Atya, aki gyermekeire tekint, hogy védelmet adjon nekik, és megmentse őket a gonosztól és az elnyomástól. Isten tekintete, amelyet a zsoltáros említ, nem fenyegetés, hanem szeretetteli pillantás. Az Úr természetesen látja az emberek bűnét és gyöngeségét, de meg akarja menteni „a haláltól lelküket, s éhínség idején is táplálja őket” (19. vers). Isten azért tekint ránk a mennyből, hogy megmentsen minket; és nem azért, hogy elítéljen minket. Ez a karácsony misztériuma, amelynek ünneplésére készülünk. S megérezzük a János evangéliumának szavaiban rejlő mélységet: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda” (Jn 3,16). Ez a hír örömhír, evangélium: örömet ébreszt az ember szívében – olyan örömet, amely dalra fakaszt, új éneket ad az ajkunkra. Igen, a hívő embert énekre fakasztja az, hogy Isten Szava őszinte és hűséges, sohasem hagy cserben; hatékony Szó, mert újat teremt, amikor elhangzik; és erős Szó is, mert összetartja a világot: „A tenger vizeit mintegy tömlőbe gyűjtötte, az örvényeket tárházakba helyezte” (7). Isten Szava hatalmas, és semmivé teszi a nemzetek arrogáns terveit. Isten Szaván alapszik a tegnap és a ma hívő emberének hite. Ez a hit teszi a hívőt reménnyel és erővel teli emberré, aki ellen tud állni a gonosznak, és képes átalakítani, az igazságosság és a szeretet útján vezetni a világot.

Imádság a szentekkel