Mt 10,17–22. A tanítványok üldöztetése
Épp most ünnepeltük Jézus születésének szent
misztériumát: az Úristen gyermekké lett, hogy megváltson minket. Ma pedig a
liturgia arra hív minket, hogy az első keresztény mártírnak, Istvánnak az égi
születéséről elmélkedjünk. Az evangéliumi szeretet hirdetésének első beért
gyümölcse ő, azé a szereteté, amely magát az Istent arra indította, hogy
elküldje Fiát a földre, és közöttünk állítsa fel hajlékát. Ezekben a napokban
különféle tanúságtételek által az egyház megmutatja nekünk, mi a célja Isten
Fia megtestesülésének: azért szállt a földre, hogy a soha véget nem érő
szeretet egébe vigye az embereket. Szent István emléknapjának evangéliuma
Jézusnak abból a missziós beszédéből vett részlet, amelyet a Tizenkettőhöz intézett:
„Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé”. Ezek a szavak adják
meg István küldetésének magának az értelmét, ahogy minden tanúságtételét,
minden korban – így a mienkét is. A tanítványok rögtön megértik a Mester
szavait, és aggodalom tölti el őket. Jézus azonban megnyugtatta őket. Ő maga
lesz velük mindig, Szentlelke megtartja őket. István az első a vértanúk
sorában, az első bárány, akit a mesteréhez hasonlóan föláldoztak. István Pállal
együtt Gamáliel iskolájának volt tanítványa, majd elfogadta az apostolok
igehirdetését, utóbb pedig a szeretetszolgálatért felelős hét diakónus közé
választották. Az Apostolok Cselekedetei szerint „István kegyelemmel és erővel
eltelve nagy csodákat és jeleket művelt a nép körében”. Nem hallgathatott a kapott
evangéliumról, amely megváltoztatta egész létét. Nem adta fel akkor sem, amikor
új élete miatt ellenségeskedés és erőszak vette körül. Nem hagyta magát
megfélemlíteni sem. Erős volt a hitben, vére árán is tanúskodott az
evangéliumról. Mestere példája nyomán megkövezése közben arra kérte Istent,
vegye magához lelkét és bocsásson meg üldözőinek. István, a kereszténység
történetének első vértanúja vezeti azok seregét, akik bárhol és bármely korban
életük feláldozása árán is tanúskodtak, tanúskodnak az evangéliumról. Akik
látták, hogy „nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján”, azok ma
mind a mennyben vannak, s színről színre látják Istent. Értékes példát mutatnak
nekünk arról, hogyan hallgassuk az evangéliumot, és hogyan kövessük Jézust.
Megerősítik számunkra, hogy hősiesség nélkül nem lehet követni az evangéliumot.
Karácsonyi
imádság
