December 5., hétfő

A Trasteverei Szűz Mária-bazilikában imádság a betegekért.

A bizánci egyház Szent Szabbászt ünnepli a mai napon (†532), aki „minden palesztin remetelak archimandritája”.

85 (84). zsoltár Íme a mi Istenünk, eljön, hogy megmentsen minket

Imádság a szegényekért

⁹ Hadd hallom, mit hirdet az Úr, a mi Istenünk!
Valóban, ő a békét hirdeti.
Békét népének és minden szentjének,
mindenkinek, aki szívből megtér hozzá.

¹⁰ Igen, közel az üdvösség azokhoz, akik őt félik,
s dicsőség lakik majd földjükön.

¹¹ Az igazság és a hűség találkoznak,
az igazságosság és a béke csókot vált.

¹² A földből kisarjad a hűség,
az égből igazságosság tekint le.

¹³ Igen, az Úr kiárasztja áldását
és földünk meghozza termését.

¹⁴ Igazságosság jár előtte,
és béke a lába nyomában.

A 85. zsoltár arról az örömöt énekel, amely Izrael népét a babiloni fogságból visszatérve töltötte el. A nép megértette, hogy az Úr iránti engedetlenség vetette a babiloniak keze közé. A fogságban pedig az Úrhoz folyamodott, hogy szabadítsa meg a szolgaságból: „Állíts helyre minket, szabadító Istenünk, s fordítsd el rólunk haragodat!” (5). A nép tudja, hogy Isten nem hagyja magára. Az Úr ugyanis jóságos Izraelhez, még ha az el is távolodik tőle. A hit az Úrba vetett bizalom, nem pedig önmagunkba. Isten pedig hűséges mindörökké. Ezért megy el egészen odáig, hogy eltörli népe bűnét. A zsoltáros ezt idézi fel: „Néped bűnét megbocsátottad, minden vétkét betakartad” (3). A zsoltáros az egybegyűlt nép előtt emeli fel szavát (a 85. zsoltár második részénél, a 9. versnél járunk), amely mindannyiuk nevében kiáltja: „Hadd hallom, mit hirdet az Úr, a mi Istenünk! Valóban, ő a békét hirdeti”. A prédikáció hangja ez, amely az egész nép emlékezetébe idézi, hogy az Úr „a békét hirdeti”. Mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy egybegyűljünk, hogy együtt meghallgassuk az Urat, aki a béke útján vezeti lépteinket. Tudjuk, hogy a Biblia nyelvén a béke mindazon javak összességét magában foglalja, amelyekre szükségünk van: élet, szabadság, igazságosság, testvériség. Ezért hirdeti a zsoltáros, hogy az Úr szabadítása, az üdvösség „közel van mindazokhoz, akik őt félik”, akik készséges szívvel követik szavát. A zsoltáros pedig, mintegy annak illusztrálásaként, hogy mennyire hatékony volt az Úr közelsége népéhez, a világ új jövőjét az erények megszemélyesítésével vázolja fel: az Úr által megnyitott új időben a szeretet és az igazság találkoznak, csókot vált az igazságosság és a béke. Nem elvont és távoli világot rajzol elénk, éppen ellenkezőleg: Isten működését az emberek szívének változásán keresztül mutatja be, vagyis ahogy a történelem arca átalakul. Új irányt vesz ugyanis, már nem a hazugság és a gyűlölet, az igazságtalanság és a konfliktus fémjelzi, hanem a szeretet és az igazság, az igazságosság és a béke. Ez az új idő, a szeretet és a béke teljességének ideje Jézussal, a béke fejedelmével vette kezdetét, aki annyira szerette az embereket, hogy életét adta üdvösségükért. A keresztény hagyomány ezért ezt a zsoltárt a messiási béke énekének tekinti, amely a hívőket arra buzdítja, hogy kövessék az Urat: „Igazság jár előtte, az készít utat lépteinek” (14).

Imádság a szegényekért