December 18.: Advent negyedik vasárnapja

Iz 7,10–14; Zsolt 23; Róm 1,1–7; Mt 1,18–24.
A mai szentmise egészen a karácsony küszöbéig kísér minket, mintha meg akarna védeni attól, hogy olyan gondolatok, aggodalmak ragadjanak magukkal, amelyek nem a Jézussal való találkozásról szólnak. Az egyház azt szeretné, hogy ez a karácsony mindnyájunk számára értelemmel és örömmel teljen meg. A szentestéhez közeledve Józsefet állítja elénk, aki olyan ember, mint a többi, ács egy kis galileai városban. A kor társadalma számára nem volt fontos sem ő, sem a városa, sem Galilea. Éppen ellenkezőleg, ez a terület a periférián helyezkedett el, ezért nem is volt jó híre, és ezen csak tovább rontott, hogy a hit terén sem állt valami szilárd lábakon. József élte a munkásemberek egyszerű életét, és a jövőjéről gondolkodott. Hétköznapi jövőt álmodott, családot, tisztességes munkát. Eljegyzett egy helybéli leányt, Máriát, és nyugodtan várta, hogy álma végleg valóra váljon. Egy nap azonban valami megzavarta az álmát. Mária titokzatos módon teherbe esett. Mi történt? Lehetett volna házasságtörésről beszélni (és megvádolni Máriát). A judaizmus ebben a korban úgy rendelkezett, hogy az ilyen asszonyt el kell taszítani. Józsefnek tehát, mint megcsalt férjnek, el kellett volna taszítania Máriát, akinek ebben az esetben viselnie kellett volna ennek minden társadalmi és büntetőügyi következményét: házasságtörő asszony lett volna mindenki szemében, akit nemcsak rokonai, hanem Názáret minden lakója kiközösít, kirekeszt.
József igaz ember volt, és úgy döntött, titokban bocsátja el, hogy ne tegye ki ennek a büntetésnek. Fiatal kora ellenére kegyes és bölcs volt. Az álma mindenesetre összetört. Nem maradt más hátra, mint hogy elgondolkodjon keserű sorsán. El tudjuk képzelni belső drámáját, cikázó gondolatait. Isten azonban nem hagyta magára a gondolataival. Miközben keserű kérdések kavarogtak benne, és talán nem látott reményt jövőjét illetően, újra álmot látott. így írja az evangélista: „Megjelent neki álmában az Úr angyala”. Ez már nem az a kis álom volt, amely az ácsmester kis életéről, maga szőtte terveiről szólt. Sokkal nagyobb álom volt ez: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől”.
Ez a karácsony evangéliuma. A karácsony álmának is nevezhetnénk: egy gyermek az egész világot megváltja bűneitől, egy gyermek az egész világot megszabadítja mindenféle szolgaságtól. József, az egyszerű ács, aki a birodalom peremvidékén egy kis faluban él, egyszer csak új, tág horizontok között találja magát, a karácsony misztériumában. Ez már nem az ő kis álma, hanem az Úr nagy álma, az evangélium határokat nem ismerő álma. József felkelt és úgy tett, ahogy az angyal parancsolta neki: magához vette Máriát. József, az egyszerű ács ma itt áll előttünk és arra buzdít, hogy hallgassuk az evangéliumot és fogadjuk be az álmot, amelyet az angyal szavai rejtenek. József nem tartozik az evangélium főszereplői közé. Mégis részt vett annak az éjszakának a nagyságában, örömében: magához vette Máriát és a gyermeket. Mindannyiunktól azt kéri az Úr, hogy vegyük magunkhoz az evangéliumot, és hagyjuk el kis álmaink, vágyaink banális, önző világát. Karácsonykor nagyban kell álmodni. Bár kicsinyek és hétköznapiak vagyunk, mi is részt vehetünk abban a nagy szeretet-tervben, amely Isten terve az emberekről. Józseffel együtt közeledünk a szenteste felé, hogy befogadjuk az Urat, és vele járjunk az emberek útjain.
Imádság az Úr napján