Sir 3,2–6.12–14; Zsolt 127; Kol 3,12–21; Mt 2,13–15.19–23.
Néhány nap telt el karácsony óta, s a liturgia ma a
názáreti Szent Család ünneplésére hív. Az evangélium azt a tragikus pillanatot
meséli el, amikor ez a család menekülni kényszerült saját földjéről. Ma is
családok milliói kénytelenek menekülni az éppen hatalmon lévő heródesek
elnyomása és gyilkolása elől. És sajnos ma sokszor heródesekkel találkoznak
menekülésük közben, sőt a másik parton is. Alig született meg Jézus és ez a
fiatal család, máris szembesül e tragédiával. Jézus alig jött világra, Heródes
már az életére tör. Az Úr angyala azonban közbelép, így szól Józsefhez: „Kelj
föl, fogd a gyermeket és anyját!”. Szavai hozzánk is szólnak, társadalmunkhoz,
legyen az akár gazdag, akár szegény: fogjuk a gyermeket és anyját, fogadjuk
azokat, akik menekülni kényszerülnek a háború és az éhség elől. Sok Józsefre
van szükség, különösen most, amikor egyre több anya és gyermeke kénytelen
elmenekülni földjéről. A karácsony egyben az idegen befogadását is jelenti,
otthont adni annak, akinek nincs, menedéket annak, aki távol van otthonától.
Az egyház a Szent Család ünneplése által erre a
misztériumra akarja felnyitni a szemünket. Sokmindenről elgondolkodhatunk,
kezdve a menekülők befogadásával. Ez az ünnep azonban sugall két további
gondolatot. Az első ahhoz kapcsolódik, hogy a gyermekeknek apára és anyára van
szükségük, ahogy Jézusnak is. Olykor elhalványul ez a szempont, talán mert
saját vágyainknak akarunk eleget tenni. Pedig a kicsinyek a názáretihez hasonló
család nélkül nem tudnak jól felnőni. De azt is ki kell mondanunk, hogy
önmagában a család nem elég. S a karácsony újra azt hirdeti mindenkinek, minden
családnak, hogy fogadják be Jézust, fogadják el a gyermekeket. A karácsony
evangéliuma, mint egy angyal, újra visszatér, és arra kéri a szülőket, hogy
fogják a gyermeket, arra kéri a társadalmat, hogy viselje gondjukat. Az egyház
liturgiája Mária és József szeretetét állítja elénk, ahogy Jézust és a hozzá
hasonló kicsinyeket szerették. Máté evangéliuma arra tanít, hogy Jézusnak is
szüksége volt családra. Neki is szüksége volt családra, ahogy minden
gyermeknek.
Ugyanakkor azonban – és ez a második gondolatmenet –
Máriának és Józsefnek is szüksége volt arra a gyermekre, Jézusra. Nélküle a
názáreti család meg sem született volna, születése pillanatában felbomlott
volna. Nem elég két önmagába zárt ember szerelme. A család életet adó
szeretetet kíván, amely elfogadja a gyermekekkel járó kihívást. Jézus – s vele
minden gyermek – a názáreti család igazi kincse. Így nézve Mária és József
minden anya és apa példaképe is. Minden szülőnek követnie kell Mária és József
engedelmességét, ahogy az angyal, azaz Isten igéjére hallgattak, mert csak így
lehetnek az evangélium szerinti édesapák és édesanyák; ugyanolyan gonddal kell törekedniük
arra, hogy Jézust kövessék, el ne veszítsék, és egyáltalán, mindig őt keressék.
A gyermekeknek pedig azt a szeretetet kell megtanulniuk, amellyel Jézus
szerette Máriát és Józsefet. Hogyan is ne emlékeznénk Jézus szavaira a
kereszten, amikor idős édesanyját rábízza a fiatal tanítványra? Jézus marad a
család középpontja és a szeretet tanítómestere. Jézus nélkül, vagyis a nélkül a
szeretet nélkül, amely nem zárkózik be, hanem amelynek a lényege az
ajándékozás, a názáreti család születése pillanatában széthullott volna. József
engedelmeskedett az angyalnak, és magához vette Máriát és a gyermeket, s így
Isten nagy tervének részesévé vált. Vegyük magunkhoz Jézust, és mi is képesek
leszünk család módjára együtt élni. Hallgassunk az angyal szavára, és tudni
fogunk járni az élet útjain, el fogjuk tudni kerülni a veszélyeket, és
megtaláljuk a mi Egyiptomunkat, menedékünket, még ha áldozatokba és fájdalmakba
kerül is. Ha arra a gyenge gyermekre tekintünk és magunkhoz vesszük, tudni
fogjuk – ahogy Sirák fia írja – tisztelni az elaggott apánkat és anyánkat, és
együtt érzünk velük, ha értelmük csökken, nem pedig megvetjük őket. A betlehemi
gyermek megtanít, hogy rátekintsünk a gyermekekre és szeressük őket, a
sajátjainkat és másokéit egyaránt; és a szülők jobban fogják tudni szeretni
egymást. Aki befogadja Jézust, megtanul szeretni; aki viszont csak önmagát
fogadja be, az megreked énközpontúságában és gonosszá válik. A karácsony
evangéliuma újra elhangzik, hogy családjainkban Jézus érzései lakozzanak. Pál
apostol emlékeztet: „Öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, az
alázatosságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és
bocsássatok meg egymásnak”. Ahogy az esztendő vége felé haladunk, és nemsokára
elkezdünk egy újat, mindannyian arra kapunk meghívást, hogy megértsük, mennyire
fontos a kölcsönös szeretet. A názáreti család legyen továbbra is az az ikon,
amelyre föltekinthetünk, hogy családjainkat, közösségeinket szilárddá tegyük a
szeretetben, és erőssé egy igazságos világ építésére, amelyben a béke
uralkodik.
Karácsonyi
imádság
