1Az Úré a
föld és ami betölti,
a földkerekség és minden lakója.
a földkerekség és minden lakója.
2 Ő
alapozta tengerekre,
és megerősítette a vizek fölött.
és megerősítette a vizek fölött.
3 Ki
mehet föl az Úr hegyére?
Ki állhat az ő szent helyén?
Ki állhat az ő szent helyén?
4 Akinek
a keze tiszta és ártatlan a szíve,
akinek az esze nem csaláson jár,
s aki nem esküszik hamisan.
akinek az esze nem csaláson jár,
s aki nem esküszik hamisan.
5 Az Úr
az ilyet áldja meg,
Istenétől, gyámolától megkapja jutalmát.
Istenétől, gyámolától megkapja jutalmát.
6 Ez azok
nemzedéke, akik őt keresik,
amely a te arcodat keresi, Jákob Istene.
amely a te arcodat keresi, Jákob Istene.
E zsoltárról általában azt tartják, hogy a
zarándokút végén a templomba bevonulás liturgiájához kötődik. A célba ért
zarándokhoz szóló kérdés – „Ki mehet föl az Úr hegyére? Ki állhat az ő szent
helyén?” (3) – valójában a hívő ember életútjának egészére is vonatkozhat,
ahogy a liturgikus idő ritmusa is, amelynek megélésére meghívást kapott. Jézus
tanítványa számára alkalmazhatjuk ezért ezt a hét menetrendjére, amely az Úr
napjának eucharisztikus liturgiájáig, a szentmiséig visz minket. Ki mehet hát
föl a szent hegyre? Ki vehet részt az Eucharisztiában? A válasz egyszerű és
konkrét: az, „akinek keze ártatlan, akinek szíve tiszta, akinek az esze nem
csaláson jár, s aki nem esküszik hamisan” (4). A zsoltáros ártatlan kézről
beszél, amely jóságos, mentes az erőszaktól és nem nyom el másokat; Azután a
tiszta szívet említi, vagyis azt a szívet, amelyet Isten igéje tölt el, amely
megtisztult és megszabadult minden szolgaságból, s amelyet a szeretet
bőkezűsége formál. A zsoltár a szájról is szól, amely az igazságot szolgálja és
nem szól hazugságot: amely tud vigasztalni és buzdítani, anélkül hogy ítélkezne
és elítélne. Ez az a hívő, aki fölmehet Isten hegyére és elnyerheti áldását.
Hiszen az Úr házában lakni az Úr áldását jelenti. Isten arca feltárul mindazok
előtt, akik ártatlan kézzel és tiszta szívvel keresik őt. Ma még csak – Pál
szavaival – „tükör által” látja, a hívek közösségében, holnap viszont „színről
színre” a mennyei Jeruzsálemben. A zsoltár szavai arra buzdítanak, hogy már
most fogadjuk körünkben az Urat, mint egy ünnepélyes liturgiában. Ezt mondja:
„Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a
dicsőség királya!”. Ő „az erős és hatalmas Úr, a harcban hatalmas Úr” (7–8).
Mintha a Hóreb-hegyi találkozás visszhangozna, amikor Isten kinyilatkoztatta a
nevét Mózesnek: „Én vagyok az Úr, aki veled vagyok és népemmel, mindörökké”.
Imádság Máriával, Urunk édesanyjával
