December 14., szerda

85 (84). zsoltár Jöjj el, Urunk, az igazságosság és a béke királya!

Imádság a szentekkel

⁹ Hadd hallom, mit hirdet az Úr, a mi Istenünk!
Valóban, ő a békét hirdeti.
Békét népének és minden szentjének,
mindenkinek, aki szívből megtér hozzá.

¹⁰ Igen, közel az üdvösség azokhoz, akik őt félik,
s dicsőség lakik majd földjükön.

¹¹ Az igazság és a hűség találkoznak,
az igazságosság és a béke csókot vált.

¹² A földből kisarjad a hűség,
az égből igazságosság tekint le.

¹³ Igen, az Úr kiárasztja áldását
és földünk meghozza termését.

¹⁴ Igazságosság jár előtte,
és béke a lába nyomában.

Az adventi időben a liturgia ismét a 85. zsoltár záró szakaszát énekelteti velünk, mintha emlékeztetni akarna: „közel van üdvössége” (9). Jó, hogy felébreszt álmunkból, amelybe önző szokásaink révén oly könnyen visszasüppedünk. Az adventi idő éppen azért lép be a mindennapjainkba, hogy emlékünkbe idézze: az Úr közel van. Rá kell hangolnunk szívünket az Úr érkezésére. Ezért kell felemelnünk tekintetünket önmagunkról, ezért nem szabad mindig csak önmagunkra figyelnünk, saját problémáinkra, saját aggodalmainkra. Ez az Úr várásának ideje. Mindannyiunknak szükségünk van valakire, aki megszabadít egy olyan világtól, amelyet továbbra is háborúk és konfliktusok tépnek, amelyet oly sok kisebb-nagyobb igazságtalanság és erőszak dúl. Imádságunk még nagyobb erővel kell, hogy feltörjön az Úrhoz, hogy eljöjjön, és megváltoztassa a föld színét. A zsoltár antifonája ezt az imát adja ajkunkra: „Jöjj el, Urunk, az igazságosság és a béke királya!”. A mi nemzedékünknek szüksége van arra, hogy újra meghallgassa az evangéliumot, szüksége van olyan hívőkre, akik nagyobb bátorsággal és önzetlenséggel segítik a világot, hogy békésebb és szolidárisabb legyen. A hívők a misszió új idejére kapnak meghívást, új magvetésre. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha engedjük, hogy magával ragadjon minket az Úr és az ő álma. Sürgősen magunkévá kell tennünk a zsoltáros döntését: meghallgatom, mit hirdet az Úr, a mi Istenünk! (9). Újra meg kell hallgatnunk az evangéliumot, még jobban meg kell értenünk a benne lüktető sürgetést a változásra, és szavainkkal, tetteinkkel tovább kell adnunk azt a társadalom felé, amelyben élünk. A zsoltáros ragyogó képben festi le a megújult evangéliumi tanúságtétel gyümölcsét: „az irgalom és a igazság egymásra lelnek, csókot vált az igazságosság és a béke”

(11). Ilyen társadalmat álmodik az Úr, ezt bízza a mi kezeinkre is. Ő jóval előbb tudja, mint mi, hogy a kezünk gyönge és szegény, de nem ódzkodik attól, hogy munkatársaivá fogadjon minket. Eltölt erejével, és útitársul szegődik mellénk. A zsoltáros biztosít minket, hogy a munka meghozza gyümölcsét: „Valóban, az Úr megadja kegyelmét, és földünk megtermi gyümölcsét” (13). És nem mulasztja el, hogy elkísérjen minket, amikor a világ megváltoztatásáért fáradozunk: „Igazságosság jár előtte, és béke a lába nyomában” (14).

Imádság a szentekkel