December 29., csütörtök



Szent Dávid próféta emléknapja. Neki tulajdonítanak több zsoltárt. Ősidőktól fogva a zsoltárokból táplálkozik a zsidók és a keresztények imádsága. Becket Szent Tamás emléknapja, aki az igazságosság és az egyház méltóságának védelmezője. Boldog Salkaházi Sára emléknapja, akit 1944-ben ezen a napon lőttek a Dunába, mert zsidó asszonyok és lányok életét mentette. 
96. (95.) zsoltár  Dicsőség a magasságban és öröm a földön

Karácsonyi imádság
1 Énekeljetek új éneket az Úrnak,
minden föld zengjen dalt az Úrnak!
2 Énekeljetek az Úrnak és áldjátok nevét,
naponként hirdessétek üdvösségét!
3 Hirdessétek dicsőségét a pogányok között,
csodatetteit minden nép előtt!
6 Előtte fenség és méltóság,
szentélyében hatalom s fényesség.

Ma Dávid prófétára emlékezünk, aki zsoltáraival számtalan zsidó és keresztény ember imádságát táplálta. A 96. zsoltár, amelyet a liturgia ma ajkunkra ad, egy a neki tulajdonított zsoltárok közül. A zsidó hagyományban a szombat ünnepi liturgiájának eleme volt. Istennek az egész világegyetem fölötti uralmát zengi: övé az ég, a föld, a tenger, a szántóföldek, az erdő fái, a népek családjai, és mind meg vannak híva, hogy az Úr dicséretét zengjék. Háromszor is elhangzik a felszólítás: „Énekeljetek!” Az egész világot hívja, hogy örvendjen annak hírére, hogy Isten eljön, hogy uralkodjon és megítélje a földet. Most, a karácsonyi időben a zsoltárnak e szavai arra hívnak, hogy szemléljük az ég és a föld Urát, aki gyermekké lett: ő az Üdvözítő, akit az Atya küldött, hogy megszabadítsa a világot a bűntől és a haláltól. A karácsony evangéliuma ez: Isten kicsivé lesz, hogy mellettünk lakozzék. Ez az Evangélium egyszerre van telve gyöngédséggel és erővel: gyermek született, nem erős felnőtt vagy rettenthetetlen harcos, mégis, ez a Gyermek megváltoztatja a világ történelmét. Születése után a világon semmi nem marad a régi, semmi nem vész el örökre, semmi nem marad örökre kiszolgáltatva a gonosz erőinek. Megszületett az Üdvözítő! Ezért hív a zsoltár, s vele az egész liturgia, hogy hirdessük, beszéljük el a népek között, hogy „Király az Úr!” (10). S mindjárt a zsoltár elején arra buzdít a szerző, hogy ne csak egy pillanatig hirdessük. Soha nem szabad felhagynunk azzal, hogy hirdessük Isten üdvözítő jóságának örömhírét: „Naponként hirdessétek üdvösségét! Hirdessétek dicsőségét a pogányok között, csodatetteit minden nép előtt!” (2–3). Hiszen a karácsony az egész világnak szól, minden népnek. A világnak ma új életre kell születnie. Az újjészületés pedig a szívvel kezdődik, minden egyes ember szívével. Angelus Silesius keresztény misztikus írta: „Krisztus ezerszer megszülethet Betlehemben, de ha benned nem születik meg, akkor örökre elvesztél.” A betlehemi barlang: szentély, ahol Isten lakozik. Méltán vonatkoztathatjuk e barlangra a zsoltár szavait: „Előtte fenség és méltóság, szentélyében hatalom s fényesség” (6). Boldogok vagyunk, ha a pásztorok és a bölcsek példája nyomán mi is elhagyjuk megszokásainkat, és elindulunk a gyermek felé, s befogadjuk őt a szívünkbe!
Karácsonyi imádság