Hálaadás az Úrnak az elmúlt
évért.
96 (95). zsoltár A föld minden
határa látta Istenünk üdvösségét
1
Énekeljetek új éneket az Úrnak,
minden föld zengjen dalt az Úrnak!
minden föld zengjen dalt az Úrnak!
2
Énekeljetek az Úrnak és áldjátok nevét, naponként hirdessétek üdvösségét!
11 Örüljön
az ég, ujjongjon a föld,
vele együtt
zengjen a tenger s ami benne van
12
Vigadjon a rét és minden virága,
örüljenek az
erdő fái az Úr színe előtt!
13 Mert
nézd, közeledik,
jön, hogy
kormányozza a földet.
Igazságosan
uralkodik majd a földkerekségen
és hűségesen a
népek fölött.
A mai liturgia újra a 96. zsoltárt adja ajkunkra.
Nagyon helyes, hogy az év utolsó napján az egész teremtett világgal együtt
hálaéneket mondjunk Urunknak a karácsony hatalmas ajándékáért, azért, amit az
nekünk és az egész emberiségnek adott. A régi időkben a keresztények egyenesen
Jézus születésének napjától számították az évet. Mindenesetre szép hagyomány
hálát adni a napév végén. A karácsony misztériuma feltárja előttünk, hogy az Úr
nem hagyta sorsára a világot, nem hagyta a gonosz erőinek karmában. Jézus
születésével maga az Úr jött el, hogy kormányozza a földet és megítélje a
népeket. Mindannyian dicséretet és hálát kell mondjunk Istennek. A dicsőítő
kórusból egyedül a hamis istenek és az ő ostoba szolgáik hiányoznak; de ezek
úgyis „üres káprázat” (5). A zsoltáros egy liturgikus összejövetelt fest elénk,
Isten templomában, az Úr dicséretére: „Előtte fenség és méltóság, szentélyében
hatalom s fényesség” (6). Így buzdítja a népeket: „Hozzatok áldozati
ajándékokat és jöjjetek udvaraiba. Boruljatok le szent pompával az Úr előtt!”
(8–9). A zsoltárost – és vele együtt minket is – ez az egyetemes látomás vezet.
Az egész föld, minden nemzet, minden nép meg van híva a szent templomba. A
zsoltáros Izrael templomát érti rajta, azt a helyet, amelyet Isten hajlékául
választott. Ez a templom nem kizárólag Izraelnek van fenntartva, hanem „a népek
családjáé” (7–8). A zsoltáros ezért olyan menetet képzel el, amelyben együtt
vonul Izrael és a föld népei, s együtt lépnek be a templomba. Ez Isten terve,
ahogy a Szentírásból kitűnik: az egyetemesség álma, hogy az egyetlen Isten köré
egybegyűjtse a népek egész családját. Ez az álom Jézus eljövetelével indult el
a beteljesülés felé. Vele kezdetét vette Isten uralma, a Föld minden népét
egybefogó szeretet és béke országa. Az evangélium, Jézus örömhíre az ország
eljövetelét hirdeti: „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa”
(Mk 1,15). Ez volt Jézus tanításának központi üzenete. Vele elkezdődtek a
történelem végső idői, ami mind az emberiséget, mind az egész teremtett világot
magával ragadja. A hívők, akiket ujjongással tölt el ennek az álomnak az
ajándéka, a zsoltár szavaival mondhatják: „Örüljön az ég, ujjongjon a föld,
vele együtt zengjen a tenger s ami benne van! Vigadjon a rét és minden virága,
örüljenek az erdő fái az Úr színe előtt!” (11–12). Jézus földre érkezése új
kezdettel ajándékozza meg a történelmet. Az üdvösség története ez, hiszen –
ahogy a zsoltár énekli – „közeledik, jön, hogy kormányozza a földet.
Igazságosan uralkodik majd a földkerekségen és hűségesen a népek között” (13).
Az Úr ítélete nem elmarasztalás, hanem irgalom minden nép számára. A polgári év
végén ezért gyűlünk össze, hogy hálát adjunk neki, aki „fölkelti napját jókra
is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is” (Mt 5,45).
Karácsonyi
imádság
