December 9., péntek



1. zsoltár (1–6) Aki téged követ, Urunk, azé lesz az élet világossága

A Szent Kereszt imádsága
1 Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán,
aki nem jár a bűnösök útján
és nem vegyül a csúfot űzők közé.
2 Aki örömét leli Isten törvényében,
s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel.
3 Olyan, mint a víz partjára ültetett fa,
amely kellő időben gyümölcsöt terem,
és levelei nem hervadnak.
Siker koronázza minden tettét.
4 Nem így a gonoszok, egyáltalán nem.
Pelyvához hasonlók, amelyeket elsodor a szél a földről.
5 A bűnösök nem állnak meg az ítéletkor,
sem a gonoszok az igazak közösségében.
6 Isten ugyanis őrzi az igazak útját,
de a gonoszok útja pusztulásba visz.

A liturgia ma a Zsoltárok könyvének nyitó darabját adja ajkunkra. A zsoltáros mintha kezdettől fogva az Úr igéjét hallgató hívő boldogságáról énekelne. Éppen ez a hallgatás különbözteti meg a balgától. Nem az okosság vagy a műveltség, és nem is az emberi képességek azok, amik tanítvánnyá teszik az embert, hanem az odafigyelő hallgatás. A balga viszont elmenekül az Úr igéjének meghallgatásától, és csak magát követve abba az illúzióba ringatja magát, hogy élete teljes és szabad. Olyan lesz így az élete, mint a szél kavarta pelyváé (a „pelyva” a héberben súlytalan, gyökértelen dolgot jelent, ami ide-oda repül és elillan). A balga ezért – ahogy a zsoltáros fogalmaz – „romlásba dől”. Az igaz ellenben, aki nem követi az istentelenek tanácsát és nincs az ő „gyülekezetükben”, boldogságát az Úr szavának hallgatásában leli. Szereti az Úr törvényeit, és éjjel-nappal azokról elmélkedik (az „elmélkedni” kifejezés a héberben azt jelenti: addig ismételgetni suttogva, amíg emlékezetből meg nem tanulja a szent szöveget). A zsoltáros azt sugallja, hogy Isten azért suttogja Igéjét, hogy elérjen a hívők szívéhez, és ott maradjon, mert így teremhet gyümölcsöt. Az igaz ember a víz partjára ültetett, szilárd gyökeret vert fához hasonlít: természetes, hogy ez minden évszakban és minden körülmények között gyümölcsöt hoz, és levelei mindig zöldellnek. A lelki tapasztalat azt mutatja, hogy az Isten igéjét hallgató szívből bölcsesség, tudás, okosság árad és szent tettek fakadnak. Isten Igéje ugyanis nemcsak örömet okoz annak, aki hallgatja, hanem erő is, amely a szeretet cselekedeteire és ezzel a világ megváltoztatására késztet. Aki eltávolodik az Úr törvényétől, annak élete szomorú, üres és nem hoz gyümölcsöt. A zsoltáros az első zsoltártól kezdve arra hív, hogy fedezzük fel a hallgatás elsőségét, mert ebben leli meg az ember életének alapját. Maga Jézus is, tanítása kezdetén „boldognak” nevezi azokat, akik hallgatják szavait és tettekre is váltják azokat, mert így erős sziklára építik életüket, amely ellenáll a megpróbáltatásoknak és biztonságot nyújt.
A Szent Kereszt imádsága