December 17., szombat

A betániai Lázár emléknapja. Imádkozzunk minden súlyos betegért és haldoklóért. Emlékezzünk az AIDS-betegekre.
72 (71). zsoltár Jöjjön el a te országod, az igazságosság és a béke országa

Előesti imádság
1(Salamontól)

Ítéletedet, Isten, bízd a királyra,
jogaidat ruházd a király fiára:
2 kormányozza igazságosan a népedet,
méltányosan szegényeidet.
3 A hegyek és halmok hozzanak békét a népnek!
Igazságosan
4 ítélkezik az alacsony sorsúak fölött,
és segíti a szegények fiait,
az erőszakost azonban megtöri.
7 Napjaiban az igazságosság virágzik,
a béke teljessége,
amíg csak el nem tűnik a hold.
8 Uralkodni fog tengertől tengerig,
a nagy folyótól a föld határáig.
17 Neve áldott lesz mindörökre,
neve fennmarad, ameddig csak világít a nap.
Benne áldást nyer minden törzs a földön,
boldognak hirdetik mind a népek.

A 72. zsoltár az utolsó Dávid imádságainak sorában, amely a 2. zsoltárral kezdődött.  Ezzel ér véget, egy álom leírásával, a zsoltáros második könyve. Izrael kicsiny nép, amelyet gyakran bosszantottak a szomszédos népek, és még ennél is gyakrabban kormányozták rosszul saját királyai. A zsoltáros egy olyan királyról álmodik, vagyis inkább egy olyan király eljövetelében reménykedik, aki végre becsületesen és Isten igazságosságával kormányozza népét, és megkülönböztetett szeretettel tekint a szegényekre. Az igazságosság pedig az Úr szemében nem a javak hideg elosztása, hanem a szegények iránti megkülönböztető figyelem. Az igazságosság azt jelenti, hogy ők is ugyanolyan méltósággal élhessenek, mint mindenki. Az igazságosság a Szentírásban mindenütt és mindig a szeretethez és az irgalomhoz kapcsolódik, különösen a szegények iránt. E nélkül a szegényekhez való kiemelt kötődés nélkül nehéz megérteni a bibliai tanítás valódi értelmét. A zsoltáros imádsága azért száll az Úrhoz, hogy a király ne csak Isten nevében kormányozzon – ezt minden király kijelentette magáról –, hanem Isten terve és igazságossága szerint tegye azt. Kezdettől fogva ezért imádkozik a zsoltáros: „Isten, add át ítéletedet a királynak, igazságodat a király fiának, Kormányozza igazságosan népedet, méltányosan szegényeidet” (1–2). Természetesen azért imádkozik, hogy a király uralma örök, egyetemes és győzedelmes legyen: „Uralma fennáll minden nemzedéken át, amíg a nap süt és világít a hold... Uralkodni fog tengertől tengerig, a nagy folyóktól a föld határaiig... A puszta lakói leborulnak előtte, ellenségei megcsókolják a földet. Tarsis és a szigetek királyi ajándékokat hoznak” (5–10). A bölcs kormányzás azonban nem öröklődik a dinasztiával vagy a kiváltságokkal. Egyedül Isten adhatja meg. A zsoltáros előtt Salamon alakja áll, aki megválasztásakor pontosan ezt kérte Istentől, hogy adja meg neki a kormányzáshoz szükséges bölcsességet. Ezért imádkozik a zsoltárban a királyért, de legfőképpen egy olyan királyért könyörög, aki Isten szándéka szerint való. Ezekben a szavakban a Messiás-király, vagyis Isten küldöttének eljövetele vetítődik előre, aki a béke és az igazságosság uralmát hozza el. Izajás szavai sejlenek fel: „Jog lakik majd a pusztaságban, és igazságosság tanyázik a gyümölcsöskertben. Az igazságosság békét terem, az igazságnak meg biztonság lesz a gyümölcse mindörökre. Akkor a sivatag gyümölcstermő kert lesz, a kert meg olyan, mint az erdő” (Iz 32,16–17.15).
Előesti imádság