Mt 2,13–18. A betlehemi gyermekgyilkosság
A keleti és a nyugati egyház egyaránt tiszteli az
aprószenteket, akiket azért mészároltatott le Heródes, hogy eltegye láb alól
Jézust. „Még nem beszélnek, és már Krisztus hitvallói! Még nem képesek harcba
szállni, de már győzedelmesen viselik a mártírhalál koszorúját” – énekli az
egyik egyházatya. Heródes kegyetlensége megdöbbentő. Fél, hogy elveszíti
hatalmát, és ez a félelem még egy gyermekkel szemben is arra ösztönzi, hogy
hallatlan kegyetlenséggel járjon el. Heródes mintha valóban a gonosz erőszakos
hatalmát testesítené meg. Gyilkos harag dúl a szívében, amelynek fájdalom,
sírás, kiáltozás, panasz fakad a nyomában. Heródes minden áron menteni akarja
hatalmát, akár soha nem tapasztalt, semmivel sem igazolható mészárlásra is
képes miatta. A gonosz erőszak ellenpontja József, akinek semmiféle hatalma
nincsen, a hite az egyetlen ereje. Ismét hallgat az angyalra, engedelmeskedik
szavának: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba”. Nem csak
a múltról szól ez az evangéliumi rész, hiszen ma is a világ oly sok részén tart
a kicsinyek és védtelenek mészárlása. Gyermekek millióval végez az éhség és a
betegségek. Sokan esnek erőszak, gyermekrablás és kizsákmányolás áldozatául. Hány
és hány gyermek leli halálát háborúk és konfliktusok elől menekülve, azok
kegyetlen közönyétől körülvéve, akik annyira önmagukba fordulnak, hogy
megkeményítik szívüket, hogy az a kőszív ne tudjon megindulni még e kicsinyek
láttán se, akiket teljes joggal nevezhetünk az új aprószenteknek. A gyermekek
iránti kegyetlenség olyan, mint egy mély, az egész világot átjáró szörnyű seb.
E kegyetlenség láttán fel kell lángolnia a haragnak! S olyan keresztényekre és
jószándékú emberekre van szükség, akik Józsefhez hasonlóan meghallgatják az Úr
angyalát, és magukhoz veszik a kicsinyeket, a gyengéket, hogy kimentsék őket a
gonosz fejedelmének gyilkos rabságából, akinek ma is vannak ostoba szolgái,
akik engedik, hogy gyilkos kegyetlensége úrrá legyen rajtuk.
Karácsonyi imádság
