Lk 13,18-21. A mustármag és a kovász
18Akkor így szólt: »Mihez hasonló az Isten országa, mihez hasonlítsam? 19Hasonló a mustármaghoz, amelyet egy ember fogott, és elvetett a kertjében. Azután felnövekedett és fává lett, úgyhogy az égi madarak az ágai közt fészkeltek«.
(Dán 4,8k.18)
(Dán 4,8k.18)
20Aztán így folytatta: »Mihez hasonlítsam Isten országát? 21Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, amíg az egész meg nem kelt.«
Ez a
két rövidke példázat érthetőbbé válik, ha belegondolunk abba a helyzetbe,
amelyben elhangzottak. Abban az időben ugyanis egyre erősödött a nép vezetőinek
Jézussal való szembenállása. Valójában ez a sors jellemzi a kereszténység egész
történetét: az evangélium mindig ellenállásba ütközött az egymást követő
nemzedékek története során. Jézus szeretetének újdonsága volt az, ami
összeütközésbe került az emberi szív keménységével, és mindenekelőtt a gonosz fejedelmének
romboló munkájával. Ma viszont kétséget ébreszthet bennünk például a
keresztények kisebbségi helyzete a világban, vagy az evangélium közvetítésének
nehézségei a nehéz körülmények között. Hogyan lehetne elhozni Isten országát
csupán szelídség és szavak által? Nem túlságosan gyenge az evangélium ahhoz,
hogy megváltoztassa a sokkal erősebbnek látszó világot? Ezek a kérdések, vagy
még inkább kételyek, meggyőző választ kapnak a mustármagról és a kovászról
szóló két példázat révén. Isten országa, amit Jézus hozott el a földre, nem
hatalmas és feltűnő módon érkezik, hanem mint egy kis magocska, vagy egy
maréknyi kovász. Persze az mindenképpen fontos, hogy a mag bekerüljön a földbe,
és a kovász elkeveredjék a tésztával. De mindkettő, a mag is és a kovász is
gyümölcsöt hoz majd, ha meg tudják őrizni erejüket, energiájukat, vagyis ha nem
gyöngülnek el lustaságunktól és önzésünktől. Lukács evangélista, a másik két
szinoptikustól eltérő módon, a fejlődés, a folyamatos növekedés eszméjét
hangsúlyozza a példázat elbeszélésében. A magból – az evangélium hirdetése és a
szeretet gyakorlása révén – hatalmas fa fejlődik ki, a kovász pedig összetartja
a társadalom és a világ egészét. Sokan pihenhetnek majd a szeretet fájának
árnyékában, és sokan csillapíthatják éhségüket az irgalmasság kenyerével.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
