Október 26., péntek

Lk 12,54–59. Az idők jelei

A Szent Kereszt imádsága

54Ezután a tömeghez is szólt: »Amikor látjátok, hogy nyugatról felhő támad, mindjárt azt mondjátok: ‘Jön az eső’, és úgy is lesz; 55amikor délről fúj a szél, azt mondjátok: ‘Forróság lesz’, és meglesz. 56Képmutatók! Az ég és föld jeleiből tudtok következtetni, ezt az időt miért nem tudjátok hát megítélni? 57Miért nem jöttök rá magatok, hogy mi az igazságos?

A kiengesztelődésről

58Mikor pedig ellenfeleddel az elöljáróhoz mész, útközben igyekezz megegyezni vele, nehogy a bíróhoz hurcoljon, s a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig tömlöcbe vessen. 59Mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó fillért is meg nem fizeted.«

Annak az embernek a kérdésére, aki jelet kért tőle, hogy hihessen a szavainak, Jézus így válaszol: ő az egyetlen jel, akiben teljességgel megmutatkozik Isten szeretete. Miért van az, hogy sokszor nem vagyunk képesek meglátni az „Úr jeleit” még akkor sem, ha itt vannak a szemünk előtt? A válasz egyszerű: azért, mert annyira csak önmagunkra, s a saját dolgainkra koncentrálunk, hogy nem látunk mást. Ahhoz mégis értünk, mondja Jézus, hogy a hideg időjárást a melegtől megkülönböztessük. Hiszen olyankor csak feltekintünk az égre, hogy lássuk, felhős-e, vagy kimegyünk a ház elé, hogy megnézzük, fúj-e a szél. Jézus figyelmeztet: fel kell emelnünk tekintetünket, hogy felismerjük a megváltás idejét. Első nagy jelünk a jelek jele: az evangélium. A hívő ember első műve meghallgatni és gyakorlatban megvalósítani az evangélium szavát. Vannak azután más jelek is: a szentségek, és különösképpen a szentmise, amely Urunk halálának és feltámadásának misztériumában részesít bennünket. Az egyház azt mondja, hogy a szentmise a lelki élet csúcspontja és forrása. Mennyivel nagyobb figyelmet kellene fordítanunk arra, hogy valóban megéljük a szent titkokat, amelyekbe befogadást nyertünk! Van még egy, sokatmondó jel: a szegények és mindazok, akik arra várnak, hogy e világ rabszolgaságából szabadulást nyerjenek. Ha figyelmen kívül hagyjuk állapotukat, akkor nem értjük Isten szívét, nem értjük az üdvösség útját. „Hát ezt az időt miért nem tudjátok felismerni?” – korhol Jézus az evangéliumban. Sürgősen meg kell értenünk a világot, amelyben élünk, és azt a kultúrát, amely az új évezred kezdetének népeit jellemzi. Az emberek alá vannak vetve az anyagiasság diktatúrájának. Ez egyfajta kultúra alakját ölti magára, ám valójában rabszolgaság, amely a világunkat még embertelenebbé és kegyetlenebbé teszi. Ha azonban rendszeresen olvassuk a Szentírást, és meghallgatjuk Isten Igéjét, azzal objektív ítélőképességre, a történelem valódi, a reményre nyitott ismeretére tehetünk szert. Jézus példája, amely arról szól, hogy a peres felek jobban tennék, ha megegyeznének, még mielőtt a bíróságra érnek – mert akkor már késő lesz –, azt sugallja, hogy életünket az evangéliumhoz kellene igazítanunk, mert csak így üdvözülhetünk. Isten Igéje segít bennünket, hogy felfogjuk Isten jelenlétének jeleit, hogy meglássuk, mennyire nagy szüksége van nemzedékünknek a szeretet evangéliumára, s hogy azzal a szenvedéllyel tudjunk válaszolni rá, amelyet az Úr kér tanítványaitól, akiket a világról alkotott álma részeseivé tett.

A Szent Kereszt imádsága