Október 17., szerda

Szent Ignác antióchiai püspök emléknapja. Halálra ítélték, s Rómába vitték, ahol vértanúhalált halt (†107).

Lk 11,42–46. Elhanyagoljátok azt, ami a legfontosabb

Imádság a szentekkel

42De jaj nektek, farizeusok! Mert tizedet adtok a mentából, a rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok Isten ítéletét és szeretetét. Ezeket meg kellene tenni, és amazokat sem elhanyagolni. 43Jaj nektek, farizeusok! Mert szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a piacon. 44Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok, amelyek fölött emberek járnak, anélkül, hogy tudnának róla.«
45Erre a törvénytudók közül az egyik ezt mondta neki: »Mester! Ha ezt mondod, minket is gyalázol.« 46Ő ezt felelte neki: »Jaj nektek is, törvénytudók! Mert elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, magatok pedig egy ujjatokkal sem érintitek a terheket. 

Egy törvénytudó hallja Jézus kemény szavait, amelyek a farizeusi szertartások ellen szólnak – és azt az ellenvetést teszi, hogy Jézus ezzel őt és társait is megsérti: „Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol.” Annak az embernek a reakciója ez, aki meg akarja védeni saját meggyőződését, anélkül, hogy szükségét érezné a változtatásnak, és mélyebben megértené, mit kíván tőle az Úr, vagyis nem akar jobb életet élni annál, amilyet él. Másrészt pedig Isten Igéje, ahogy Pál mondja, olyan, mint a kétélű kard, amely velőig hatol és senkit nem hagy érintetlenül; nem áldja meg, se nem dicséri viselkedésünket anélkül, hogy meg ne nyirbálná; nem hatol le a szív mélyére anélkül, hogy kimetszené, ami akadályoz, vagy ami rosszabb esetben a vesztünket okozhatja. Jó és üdvös erő ez, amely átformálja a szívet. Jézus leleplezi a farizeusok és az írástudók bűnét: miközben a nép tisztelettel tekint rájuk, mert tőlük vár vezetést és iránymutatást, valójában hamis, és a szabályoktól eltérő a viselkedésük. Ez az oka tehát Jézus szigorú ítéletének. Az emberek megbíznak bennük, útbaigazítást kérnek tőlük, mert vezetőknek „látszanak”, miközben semmibe veszik azt, ami igazán fontos, „az igazságot és az Isten szeretetét”. Igaz, hogy befizetik a templomadót, s hagyják, hogy a zsinagógában tiszteletben részesítsék őket, a valóságban azonban olyanok, mint „a sírok”, vagyis üres, belül halott emberek. Rideg szigorukkal nehéz terheket tesznek az emberek vállára, ők maguk azonban semmit sem akarnak és tudnak átvállalni tőlük. Ezt a hamisságot, ezt a hazug kétszínűséget bélyegzi meg Jézus. Haragja és szigorú ítélete figyelmeztetés mindannyiunk számára, amikor könyörtelen bíróként, lelkiismeretlen és magabiztos kiskirályként viselkedünk, kihasználva azok jóhiszeműségét, akik egy-egy idősebb testvért keresnek csupán, akire rábízhatják magukat, hogy lélekben növekedhessenek.

Imádság a szentekkel