Október 2., kedd

Lk 9,51–56. Jézus egyenesen Jeruzsálembe indul

Imádság az Úr anyjával, Máriával

51Történt pedig, hogy amikor közeledtek felvételének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. 52Követeket küldött maga előtt, akik el is indultak, és a szamaritánusok egyik helységébe érkeztek, hogy szállást készítsenek neki. 53Azok azonban nem fogadták be, mert Jeruzsálembe szándékozott menni. 54Ennek láttára tanítványai, Jakab és János ezt mondták: »Uram! Akarod-e, hogy kérjük, szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket?« (1 Kir 1,10) 55De ő hozzájuk fordulva megfeddte őket, 56és elmentek egy másik faluba.

Lukács ezzel a szakasszal kezdi Jézus útjának leírását, amelyet tanítványaival együtt tesz meg Jeruzsálembe. Jézus tudta, hogy az evangéliumot Jeruzsálemben, Izrael szívében is hirdetnie kell, még ha az életébe kerül is. A tanítványok tartóztatni akarták, de Jézus „elhatározta” – így írja az evangélista –, hogy útnak indul a Szent Városba. Nem akar a számára megszokott, és az ellenségei erőszakossága elől védett helyeken maradni. Vagyis nem esik a nyugalom kísértésébe, amellyel a saját megszokott környezete csábítja, ahogyan közülünk sokakkal megtörténik, még ha azzal mentegetjük is magunkat, hogy a saját egyházmegyénk, a saját plébániánk, a saját lakónegyedünk ügyeivel kell foglalkoznunk. Ferenc pápa újra meg újra elmondja, hogy az evangéliumnak ki kell mennie az utcákra, s el kell jutnia az emberi lét perifériájára is. Oda is szánták, hiszen az afféle helyekre kell elvinnie a szabadítást és enyhülést. Jézus igehirdetésének kezdete óta – sőt, élete kezdetétől fogva, hisz elég a Heródes által elrendelt gyermekgyilkosságra gondolnunk – ellenségességgel és elutasítással találja szemben magát. De ez nem állíthatja őt meg. Az Atya iránti engedelmessége és a sürgető szükség, hogy hirdesse a szeretet evangéliumát, a legelső és legfontosabb dolog az életében. Jézus ezért eltökélten, vagyis teljes szívéből alávetve magát Isten akaratának, útra kel Jeruzsálem felé. Az evangélista feljegyzi, hogy néhány tanítványát elküldte maga előtt, „hogy szállást készítsenek neki”. Az első állomás egy szamariai falu volt. Amikor a tanítványok elérkeznek ebbe a faluba, a falu népe elutasítja őket. Nem akarták, hogy Jeruzsálembe menjenek, oly nagy volt bennük az ellenérzés a zsidó fővárossal szemben. Jakab és János jogos haragjukban meg akarják semmisíteni az egész falut. Jézus azonban szeretettel felel az őt befogadni nem akarók keményszívűségére, és határozottan megfeddi a két tanítványt erőszakos „buzgalmukért”. Újfent világosan áll előttünk az evangéliumi élet képe, amelyet Jézus ajánl nekünk: számára nem létezik elpusztítani való ellenség, csupán szeretnivaló és ezáltal testvéreinkké váló emberek. A tanítványok tehát arra kaptak meghívást, hogy folytassák Jézus küldetését, készítsék fel az emberek szívét az Úr befogadására, tudva, hogy Ő nem kívánja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen.

Imádság az Úr anyjával, Máriával