Lk 11,15–26. Aki nincs velem, az ellenem van
15De közülük néhányan így szóltak: »Az ördögök fejedelme, Belzebub által űzi ki az ördögöket.«16Mások pedig égi jelet kértek tőle, hogy kísértsék. 17Ő azonban látta gondolataikat, és ezt mondta nekik: »Minden ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul, és ház házra omlik. 18Ha tehát a sátán meghasonlott önmagával, hogyan állhat fenn az ő országa? Azt mondjátok, hogy én Belzebub által űzöm ki az ördögöket. 19De ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ők lesznek tehát a ti bíráitok. 20De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, biztosan elérkezett hozzátok az Isten országa.
21Amikor az erős fegyverrel őrzi a házát, biztonságban van a vagyona. 22De ha nála erősebb jön, legyőzi őt, elveszi összes fegyverzetét, amelyben bízott, és elosztja zsákmányát.
23Aki nincs velem, ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór.
21Amikor az erős fegyverrel őrzi a házát, biztonságban van a vagyona. 22De ha nála erősebb jön, legyőzi őt, elveszi összes fegyverzetét, amelyben bízott, és elosztja zsákmányát.
23Aki nincs velem, ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór.
A tisztátalan lelkekről
24Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken jár, és nyugalmat keres; mivel azonban nem talál, így szól: ‘Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem’. 25Amikor megérkezik, kisöpörve találja azt és fölékesítve. 26Akkor elmegy, magához vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota pedig rosszabb lesz az előzőnél.«
Jézus
megszabadított egy embert egy „néma” gonosz lélektől. A megszólalás, a beszéd
képességének elvesztése miatt a magányos ember helyzete még súlyosabbá válik. A
beszéd mint kommunikáció az emberi élet egyik legfontosabb vonása. Így hát,
amikor ez az ember megszabadul a gonosz lélektől, és újra beszélni tud, az
emberek elámulnak. A gonosz lélek azonban nem adja fel, hanem fokozza az
ellenállást és az ellenkezést Jézussal és az evangéliummal szemben. Jézus és
mindenkori tanítványainak története nem más, mint a gonosszal való
szembefordulás, küzdelem története. Ebben az esetben arról volt szó, hogy egy
embert meg kellett szabadítani némaságából, vagyis a kommunikációra való
képtelenségből. Hogyan ne jutna eszünkbe, milyen szomorú körülmények között él
az emberiség jelentős része? Képtelenek megérteni, elfogadni egymást, nem
tudnak kommunikálni. Igaz, korunkban egyre könnyebb üzenetet váltani vagy
azonnal hírekhez jutni, de ettől még nem lett könnyebb a személyek, etnikumok,
népek, nemzetek közti kommunikáció. A gonosz fejedelme azon munkálkodik, hogy
megsokasítsa a szakadásokat és a viszályt. Az evangélium a maga részéről
továbbra is arra hívja a tanítványokat, hogy legyenek éberek és virrasztva,
éberen ügyeljenek, nehogy önmagukba zárkózzanak, s nehogy teret engedjenek a
közlésképtelenség démonának. Nem ritka a Jézus és a tanítványok elleni rágalom
sem. A farizeusok is gyakorolták ezt. Jézus azonban kitartóan arra biztat
bennünket, hogy az ő küldetése – s hozzátehetjük: a tanítványok és az egyház évszázadok
alatt termett – gyümölcseit nézzük inkább. A szeretetnek ezek a művei azok,
amelyek igazából tanúskodnak „Isten ujjának” jelenlétéről a történelemben.
Jézus maga Isten jelenléte a történelemben. Ő az az ember, aki „erősebb” az
„erős” gonosznál; belép a házba, legyőzi és lefegyverzi. A ház, amelyről ez az
evangéliumi szakasz beszél, az emberi szív, a keresztény közösség, ahol a
szeretet erősebb, mint a gonosz. Aki viszont vak marad ez iránt szeretet iránt,
az gyakorlatilag az ellenség oldalára áll és annak ostoba szolgájává válik.
Éppen ezért Jézus hajlíthatatlan következetességgel mondja: „Aki nincs velem,
az ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór.” Szükség van az éberségre.
A gonosz elleni küzdelem végigkíséri az életünket. Emiatt is szoktak úgy
beszélni néha a kereszténységről, mint ami agonizál, azaz állandó
„halálküzdelmet” folytat. A „tisztátalan lélek” – mondja Jézus – akkor is
megpróbál visszatérni, ha egyszer már kiűzték. Bizony, drámai kimenetelre
számíthat, aki hagyja, hogy a gonosz visszaférkőzzön a szívébe lustasága vagy
hiábavaló dolgokért folytatott aggodalmaskodása miatt. Ezúttal ugyanis – teszi
hozzá Jézus – „még hét más, gonoszabb lélek” fog beköltözni a szívébe, miáltal
rosszabb helyzetbe kerül, mint előtte volt.
A Szent Kereszt imádsága