Október 5., péntek

Lk 10,13–16. Aki engem elutasít…

Szent Kereszt imádsága

13Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a bennetek végbement csodák, már régen zsákban és hamuban ülve tartottak volna bűnbánatot. 14De Tírusznak és Szidonnak könnyebb lesz a sorsa az ítéleten, mint nektek.
15És te, Kafarnaum! Vajon az égig fogsz emelkedni? Az alvilágba süllyedsz! (Iz 14,13.15) 16Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki engem küldött.«

Jézus arra buzdította a hetvenkettőt, hogy térjenek be minden városba, és hirdessék az evangéliumot. Hozzáteszi azonban, hogy ha valamelyik város nem fogadja be igehirdetésüket, azt ott kell hagyniuk, és még a sarujukra tapadt port is le kell rázniuk. Ezen a ponton Jézus egyenesen két galileai városhoz, Korozainhoz és Betszaidához fordul, és kilátásba helyezi romlásukat. Ezek ugyanis semmit sem változtattak bűnös életvitelükön Jézus igehirdetése és sok csodája ellenére, amelyeket abban az időben véghezvitt. Hozzáteszi még, hogy mindez Kafarnaumra is vonatkozik, arra a városra, amelyet újólag tartózkodási helyéül választott, a tizenkettővel egyetemben. Ez, bár különleges elbánásban részesült (hisz Jézus fizikai jelenlétét is megtapasztalhatta), nem válaszolt megfelelően az irányába megmutatkozó szeretetre. Nagyon kemény szavak ezek, amelyek bennünket is kérdőre vonnak arról, ahogyan a mi városaink szervezik és élik életüket. Hányszor talál süket fülekre a mi városainkban is az evangélium! Ránk is igaz, mint Jézus tanítványaira, hogy fel kell tennünk magunknak a kérdést: vajon képesek vagyunk-e eljuttatni az evangéliumot városaink és a népek szívéhez? Gyakorta előfordul, hogy a tanításokat és rítusokat fáradtan ismételgetjük, s ez elmegy az emberek füle mellett anélkül, hogy bármilyen változást idézne elő bennük. A Jézus által Jeruzsálem felé megtett út is azt jelzi, hogy nekünk, keresztényeknek felelősséget kell vállalnunk, s be kell lépnünk városaink életébe, hogy megerősítsük Jézus mint megváltó elsőségét a sok mítosz és hatalom felett, amely a szegény és gyenge emberek millióinak életére nyomásként nehezedik a mai nagyvárosok peremén. Jézus azért megy Jeruzsálembe, hogy életét adja értünk, hogy ő maga legyen az első kovász, az első fény, az első elvetett mag egy olyan új városban, amely emberi léptékkel szerveződik. Aki ezt nem fogadja be, sőt visszautasítja, a saját romlását készíti elő. Még Tírusz és Szidon is megtértek volna – mondja Jézus –, ha hallhatják ezeket a szavakat, és láthatják mindazt, ami azokban a napokban végbement. Ne hagyjuk, hogy az evangélium hirdetése hiábavaló legyen! Tudatában kell lennünk annak a felelősségnek, amelyet az Úr bíz ránk a mai nagyvárosok iránt: „aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el”. Az evangélium minden szava odafentről ered. Ez pedig felelősséget jelent mindazoknak, akik hirdetik, és mindazoknak, akik hallgatják.

A Szent Kereszt imádsága