A Santa Maria in Trastevere-bazilikában a
békéért imádkoznak.
Lk 11,29–32. Jónás jele
29Amikor a tömeg összesereglett, így kezdett beszélni: »Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. 30Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, az Emberfia is az lesz ennek a nemzedéknek. 31Dél királynője felkel majd az ítéleten e nemzedék embereivel, és elítéli őket, mert ő eljött a föld széléről, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, és íme, nagyobb van itt Salamonnál. (1 Kir 10,1-10)32A ninivei férfiak felállnak majd az ítéleten e nemzedékkel, és elítélik, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; és íme, nagyobb van itt Jónásnál.
(Jón 3,5)
(Jón 3,5)
A
hit általában nem a csodás események következtében születik, sokkal inkább
fordítva: a hit előfeltétele a csodának. Ma is sokan keresik a csodás jeleket,
hogy táplálékul szolgáljon a hitüknek. Ha történik valami különleges esemény,
sokan odagyűlnek. Ezek a „jelek” mindenképpen Isten ajándékának tekinthetők. A
megszokottnál sokkal éberebbnek kell azonban lennünk az iránt a valódi „jel”
iránt, amellyel az Úr mindannyiunkat megajándékozott. Ez pedig „Jónás jele”. Az
első közösség ezeket a szavakat a feltámadás fényében értelmezte: „Amint
ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz
az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében.” (Mt 12, 40) Jónás
jele tehát nem más, mint az evangélium központi üzenete, vagyis Jézus halálának
és feltámadásának misztériuma. Ahogy Ninive lakói is megtértek Jónás
prédikációját hallgatva, anélkül, hogy csodát tett volna, úgy kell történnie ma
is, azzal a különbséggel, hogy most olyan jött el közénk, aki „nagyobb
Jónásnál”. Hirdetni kell tehát az egész világnak Jézus feltámadását, amely a jó
győzelme a rossz felett, az életé a halál felett, a szereteté a gyűlölet
felett. Ennek a hirdetése Jézus történetének is a középpontjában áll: azért
jött el a földre, hogy a mi üdvösségünkért felajánlja életét, egészen a
kereszthalálig, s az Atya feltámasztotta őt a halottak közül. Ez az evangélium
(örömhír) pedig jóval értékesebb Salamon bölcsességénél, jóval hatalmasabb
Jónás szavánál. S bizony, „itt nagyobb van Jónásnál”, ismétli el nekünk ma az
evangélium. Egy ilyen jel nem maradhat rejtve ezoterikus, zártkörű társaságok,
csoportok között. Épp ellenkezőleg, minden nemzet és minden kor embereit be
kell ragyognia. A keresztények – kivétel nélkül, a legkisebbtől a legnagyobbig
– arra kapnak meghívást, hogy lámpásai legyenek ennek az örömhírnek. Hányszor
előfordul sajnos, hogy lustaságból „véka alá” rejtjük ezt az örömhírt! Hányszor
előfordul, hogy eluralkodik rajtunk a magunkba fordulás, ami az evangéliumot
megfosztja erejétől! A feladat, melyet Jézus bízott tanítványaira és az
egyházra, elengedhetetlenül fontos az emberiség üdvösségéhez. Erről kell
egyszerre öntudattal és alázattal tanúságot tennünk.
Imádság a békéért
