Emlékezzünk a római zsidók deportálására a
második világháború idején.
Lk 11,37–41. Csak a pohár külsejét
tisztítjátok meg
37Miközben beszélt, egy farizeus megkérte, hogy ebédeljen nála. Ő bement hozzá, és asztalhoz ült. 38A farizeus pedig megütközött magában, amikor látta, hogy evés előtt nem mosott kezet. 39Ekkor az Úr azt mondta neki: »Ti farizeusok ugye megtisztítjátok a pohár és tányér külsejét? A bensőtök azonban tele van rablással és gonoszsággal. 40Esztelenek! Aki a külsőt alkotta, nem az alkotta a bensőt is? 41Ami bennetek van, abból adjatok alamizsnát, és akkor minden tiszta lesz számotokra.
Jézus
meghívást kap egy farizeus házába, és nem teljesíti az evés előtti rituális
előírásokat. Ez a magatartás kemény bírálatot vált ki. Amint Jézus észreveszi
ezt, felel a farizeusnak, de válaszában a szertartások kérdését más síkra
terelve nem a gyakorlatok, hanem a szív felől közelíti meg. Jézus tisztázza,
hogy az életben nem a külsőségek számítanak – legyenek azok bármennyire
korrektek –, hanem az, hogy irgalmas szívű emberek legyünk. A külsőségek
társadalmában, mint amilyen a mienk is, ez a rövid evangéliumi történet
visszahelyezi a középpontba azt, ami igazán értékes az életben. Mert valóban a
szíven, a belső állapoton múlik az ember élete, boldogsága és üdvössége. Ha a
szív gonoszsággal teli, a cselekedetek is ennek megfelelőek lesznek. Ezért
Jézus tetteink, viselkedésünk gyökerét vezeti vissza a szívhez, anélkül
azonban, hogy elítélné a szertartások tiszteletben tartását. Fontos az, ami a
szívben lakozik, s nem a látszat. Mit sem ér a szabályok betartása, ha közben
megsértjük az igazságosságot, és eltávolodunk a szeretettől. Ebben az értelemben
felesleges szaporítani a szertartásokat, ha belül tele vagyunk „kapzsisággal és
gonoszsággal”. Jézus arra buzdít, hogy „adjátok oda inkább, ami benne van, a
rászorulóknak”, vagyis ajándékozzuk tovább a világnak azt a szeretetet, amely
kiáradt a szívünkbe. Az ingyen kapott szeretet az igazi gazdagság, amit minden
hívő megkap Istentől szívében. A tanítvány gazdagsága ezért nem a teljesített
szertartások sokaságát jelenti, hanem az irgalmas szívet, amely képes
szeretetet ajándékozni. Jézus kijelentése igen fontos: az adakozás megtisztít
bennünket. Sajnos egyre gyakoribb, hogy olyan rendszabályokat támogatunk,
amelyek megtiltják a koldulást, és elbátortalanítják az alamizsnálkodást. Ezek
a rendelkezések fájó módon a keresztények közt is cinkosokra találtak. Pedig az
egész bibliai hagyomány, amely az evangéliumban jut teljességre, arra buzdítja
a keresztényeket, hogy adjanak alamizsnát, s nem azért, mert ezzel „megoldást”
nyer egy társadalmi probléma, hanem mert ez a szeretet első lépése: az
alamizsna arra kényszerít, hogy tekintetünket önmagunkról másokra, a szükséget
szenvedőkre irányítsuk, s adjunk nekik valamit, még ha keveset is. Jaj nekünk,
ha megakadályozzuk, hogy szívünk megtegye ezt az első lépést, és ezzel
túllépjen önmagán, mert így önzésünk rabjaivá válhatunk.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
