Október 27., szombat

Emlékezzünk az 1986-os, történelmi jelentőségű találkozóra, amikor II. János Pál pápa Assisibe hívta a keresztény felekezetek és a nagy világvallások vezetőit, hogy imádkozzanak a békéért. Dominique Green emléknapja, afroamerikai fiatal, akit 2004-ben végeztek ki. Imádkozzunk a halálraítéltekért, és a halálbüntetés eltörléséért.

Lk 13,1–9. A terméketlen fügefa

Előesti imádság

1Éppen abban az időben voltak ott néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval vegyítette. 2Ő ezt felelte nekik: »Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel mindezt elszenvedték? 3Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek. 4Vagy az a tizennyolc, akire Síloében rádőlt a torony, és megölte őket? Azt hiszitek, hogy vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik?5Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.«
6Aztán ezt a példabeszédet mondta: »Egy embernek volt egy fügefa a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. 7Ezért így szólt az intézőjéhez: ‘Íme, három esztendeje, hogy ide járok, gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja hiába a földet?’ 8De az így felelt neki: ‘Uram! Hagyd meg még ebben az évben, amíg körülásom és megtrágyázom, 9hátha gyümölcsöt hoz jövőre; ha pedig nem, akkor vágd ki.’«

Alighogy Jézus befejezte a néphez intézett beszédét, odajönnek hozzá, és jelentik neki, hogy Pilátus megöletett néhány galileait, akik valószínűleg felkelést szerveztek. Ez az esemény alkalmat ad Jézusnak arra, hogy elmagyarázza: a minket sújtó rossz nem a bűneink közvetlen következménye. Jézus hangsúlyozza: hiba lenne azt feltételezni, hogy az öldöklésben életüket vesztő zsidók több bűnt követtek el, mint azok, akik megmenekültek. Magyarázatképpen utal egy másik eseményre, amely inkább természeti katasztrófához hasonlít: a silói torony sokakat maga alá temető összeomlására. Nem Isten az, aki a bajt küldi, vagy hagyja, hogy szerencsétlenség és vérfürdő következzék be, mintegy pedagógiai célzattal. Az Atya, akinek kinyilatkoztatására Jézus közénk jött, nem cselekszik így. Épp ellenkezőleg, a mennyei Atya küzd a rossz ellen az idők kezdete óta, mióta az gonosz fejedelmének rút erőszakossága először megjelent az emberi történelemben. És mindenkit arra szólít, de különösképpen a tanítványokat, hogy vegyenek részt e kemény küzdelemben, melyet a gonoszsággal, a gonosz fejedelmével szemben folytat, aki nem szűnik a teremtett világot romlásba hajszolni. Ezért van szükség a megtérésre, vagyis arra, hogy csatlakozzunk az evangéliumhoz, teljes erőnkből és teljes szívünkből, hogy Jézus mellé álljunk, aki azért jött a világba, hogy legyőzze a gonoszt, szabadulást hozzon, és elvigye az üdvösséget mindenkinek, minden teremtménynek. Ez a rövidke példabeszéd rámutat a közbenjárás értékére. Számtalanszor találkozunk nehezen megoldhatónak tűnő helyzetekkel, vagy olyanokkal, amelyek minden erőfeszítésünk ellenére is alig-alig változnak. Ahhoz a terméketlen fügefához hasonlítanak, amelyikről az evangélium beszél. A fügefa gazdája három éven át próbálkozott, hogy begyűjtse a termést, de soha sem talált semmit. Türelmét vesztve elment a vincellérjéhez, és utasította, hogy vágja ki a fát, ne foglalja tovább feleslegesen a földet. A vincellér, aki a növény közelében élt és megtanulta szeretni a növényt, arra kéri a gazdát, hogy hadd ássa fel, és hadd trágyázza meg a földet, s akkor biztos, hogy a fa termést fog hozni. Jézus türelemre biztat bennünket, vagyis arra, hogy maradjunk a fügefa mellett, vegyük körbe gondoskodással, hogy amikor eljön az ideje, megteremje a gyümölcseit. El kell tanulnunk Istentől a türelmét, amellyel mindannyiunk iránt reménységet táplál, amely nem oltja el a pislákoló lámpabelet, hanem kíséri és óvja azt, aki gyenge, hogy megerősödjék és képes legyen maga is szeretetet adni.

Előesti imádság