Lk 12,39–48. Példabeszéd a megbízható
szolgáról
39Azt is fontoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni a házába. 40Ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.«
41Péter ekkor megkérdezte: »Uram! Nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?« 42Az Úr így válaszolt: »Mit gondolsz, ki az a hű és okos intéző, akit az úr a háza népe fölé rendel, hogy idejében kiadja részüket az élelemből? 43Boldog az a szolga, akit ura ebben a munkában talál, amikor megérkezik. 44Bizony, mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli őt. 45De ha ez a szolga azt mondja magában: ‘Késik az én uram’, és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, eszik-iszik és részegeskedik, 46megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyet nem ismer. Elkergeti őt, és a hűtlenek sorsára juttatja. 47Az a szolga pedig, aki ismerte ura akaratát, és nem készült vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést fog kapni. 48Aki pedig nem ismerte, és úgy tette azt, amiért büntetést érdemel, kevesebb verést kap. Mert attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és attól, akire sokat bíztak, többet fognak számon kérni.
41Péter ekkor megkérdezte: »Uram! Nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?« 42Az Úr így válaszolt: »Mit gondolsz, ki az a hű és okos intéző, akit az úr a háza népe fölé rendel, hogy idejében kiadja részüket az élelemből? 43Boldog az a szolga, akit ura ebben a munkában talál, amikor megérkezik. 44Bizony, mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli őt. 45De ha ez a szolga azt mondja magában: ‘Késik az én uram’, és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, eszik-iszik és részegeskedik, 46megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyet nem ismer. Elkergeti őt, és a hűtlenek sorsára juttatja. 47Az a szolga pedig, aki ismerte ura akaratát, és nem készült vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést fog kapni. 48Aki pedig nem ismerte, és úgy tette azt, amiért büntetést érdemel, kevesebb verést kap. Mert attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és attól, akire sokat bíztak, többet fognak számon kérni.
A
tanítvány nem fecsérli arra a napjait, hogy javakat halmozzon fel, hanem egész
életében az Úrra és országa eljövetelére vár. Az evangélium annak a szolgának a
példázatával világítja meg ezt a fajta hozzáállást, akit ura távollétében a ház
élére állítottak. A szolga verni kezdi alárendeltjeit, iszik, részegeskedik,
mivel azt gondolja, hogy a ház ura csak sokára tér vissza. A jelenet első
látásra túlzásnak tűnik. Valójában azonban igen gyakori helyzetet mutat be.
Alapjában véve ez az egyébként elterjedt hozzáállás számtalan olyan
igazságtalanságot és ezernyi olyan mindennapi kis gonoszságot szül, amelyek
megnehezítik az életet. Arról a viselkedésről van szó, amikor úgy teszünk,
mintha uralkodhatnánk mások felett, s ez társul még azzal a meglehetősen
rövidlátó gondolattal, hogy nem kell tekintettel lennünk senkire. Az ember azt
hiszi, hogy mindent megengedhet magának, akár az erőszakot, visszaélést,
háborúskodást is, hiszen az élet úgyis csak addig tart, amíg a saját szeme
ellát. Ez az evangéliumi szakasz azt javasolja, hogy legyünk éberek: „Boldog az
a szolga, ha megérkezésekor ura ilyen munkában találja”. Az tud éber maradni,
aki valaki másra vár, aki számára az élet nem ér véget a saját érdekeinél, nem
ér véget ott, hogy mit tud, illetve mit nem tud megtenni azokon a korlátokon
belül, amiket saját gondolatai, saját teste, saját érzései jelentenek. Arra
kaptunk meghívást, hogy a világban, ahol élünk, tegyünk tanúbizonyságot, azaz
mindennap a várakozásból és a reményből táplálkozzunk, megmutatva, hogy az élet
mindenki számára ajándék, talentum, amivel el kell majd számolnunk. Írva van:
„aki sokat kapott, attól sokat követelnek”. Mi, keresztények, bizony nagyon
sokat kaptunk: megkaptuk az egyházat mint édesanyát és tanítót, mint családot,
ahol mindennap az Úr táplál és éltet bennünket, és elküldi hozzánk Szentlelkét.
Igen, „akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak”. Sok olyan szent volt,
aki az éberségről ezt mondta: „Mindennap úgy kell élnem, mintha ez lenne életem
utolsó napja.” Ha mindannyian úgy élnénk mindennap, mintha az lenne az utolsó,
a mi életünk is más jelleget öltene, talán emberségesebb és szebb is lenne,
teljesebb és gazdagabb, valódibb és kevésbé unalmas, kevésbé elkeseredett.
Mindent összevetve, több élet lenne benne.
Imádság a szentekkel
