Assisi Szent Ferenc ünnepe (†1226).
Emlékezzünk a primavallei kis kápolna felszentelésére, a Sant’Egidio közösség
első imádságos helyére Róma külvárosában. 1992. október 4-én írták alá Rómában
azt a békeszerződést, amely véget vetett a háborúnak Mozambikban. Imádkozzunk
mindazokért, akik a békéért fáradoznak.
Mt 11,25–30. A kicsinyeknek
kinyilatkoztatott evangélium
25Abban az időben így szólt Jézus: »Áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. 26Igen, Atyám, így tetszett ez neked! 27Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
A könnyű teher
28Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. 29Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek. (Jer 6,16) 30Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.«
Ma
Assisi Szent Ferencet ünnepeljük. Megemlékezünk 1226. október 3-a éjjelén
bekövetkezett haláláról. Az ő tanúságtétele ma is sokak szívét fordítja az Úr
felé. Megtérését a leprással való találkozása és a San Damiano-kápolnában átélt
tapasztalata jelzi, amikor hallotta, amint a feszület szól hozzá. Attól kezdve
élt kizárólag az evangélium tanítása szerint, melynek egyik legjelentősebb
tanúja volt a katolikus egyházon belül, de az egész keresztény világban és
annak határain túl is. A békéért aggódott a keresztes háborúk idején, s ez az
érzés sarkallta arra, hogy Damiettában felkeresse a szultánt, és beszéljen
vele. Számos tanítványt gyűjtött maga köré, akiket „testvérnek” szólított. Azt
szerette volna, ha azok között a szegények (minores) között élnek, akik a
középkori városokban és környékükön tengődtek. Személye az evangélium és a
határokat nem ismerő, egyetemes testvériség kovászává vált. Éppen ez az
általános elismertség volt az oka, hogy II. János Pál 1986-ban Assisit
választotta a vallások közötti történelmi találkozó és a békéért való imádság
helyszínéül. Az evangéliumi szakasz, amelyet a mai ünnep liturgiája kínál
számunkra, Jézus egyik imáját írja le. Ebben az imádságban Jézus hálát ad az
Atyának, amiért lehajolt a kicsinyekhez, és kinyilatkoztatta nekik szeretetének
misztériumát, amely századokon át rejtve volt, s még a bölcsek sem érthették,
sőt, ma sem érthetik meg. Ez Jézus misztériuma, akit az Atya azért küldött a
földre, hogy megszabadítsa az embereket a gonosz és a halál hatalmából.
„Istennek úgy tetszett”, hogy megszabadítsa az embereket, kezdve a
legkisebbeken és a leggyengébbeken. A szegények e kiváltságos helye a bibliai
elbeszélések állandó eleme, és az ma is Jézus tanítványainak életében. Ferenc
pápa nem szűnik meg emlékeztetni bennünket erre saját példájával. Hiszen épp
ezért is választotta Assisi szentjének nevét. Az assisi ifjú példája arra
buzdít bennünket, hogy hozzá hasonlóan mi is a kicsinyek közé tartozzunk, akik
befogadták és megélték ezt a szeretetet. Szent Ferenc azoknak a férfiaknak és
nőknek a hosszú sorát folytatja, akik a Szentírás lapjain tanúsítják, hogy
Isten előnyben részesíti a szegényeket és az elesetteket. Belőlük kiindulva
váltja meg Isten a világot. Ferenc Jézus tanítványainak régi útját követi, s
járja be újra a maga korában: ők ugyanis egyszerű, lenézett emberek voltak,
akiket Jézus mégis kiválasztott, hogy legyenek országa hírnökei. Nem csupán
kinyilvánította nekik titkát, de azt is rájuk bízta, hogy a továbbiakban ők
nyilvánítsák ki a világnak. E tanítványok által fordul Jézus ma is a megfáradt
tömegekhez, és szól hozzájuk: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s
akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket.” Ezt az utat jelöli ki Jézus
azóta is: gyűjtsük magunk köré a gyengéket, a kicsinyeket, s tanuljuk meg
tőlük, hogyan legyünk szelídek és alázatos szívűek. Jézussal az élet édes és
könnyű, míg a világ szerint való élet kemény és nehéz.
Imádság
a szentekkel
