Lk 13,10-17. A nyomorék asszony
meggyógyítása
10Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton. 11És íme, volt ott egy asszony, akiben tizennyolc éve lakott a betegség lelke. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. 12Amikor Jézus meglátta, odahívta, és azt mondta neki: »Asszony! Megszabadultál betegségedtől.« 13Rátette a kezét, mire az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette Istent.
14Ekkor megszólalt a zsinagóga elöljárója. Azon méltatlankodva, hogy Jézus szombaton gyógyított, ezt mondta a tömegnek: »Hat nap van, amikor dolgozni kell; azokon jöjjetek hát és gyógyíttassátok magatokat, ne pedig szombaton!« 15Az Úr ezt felelte neki: »Képmutatók! Nem oldja-e el mindegyiktek szombaton az ökrét vagy a szamarát a jászoltól, és nem viszi-e itatni? 16Ábrahámnak ezt a leányát pedig, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett-e szombaton föloldani ettől a köteléktől?« 17Amint ezt elmondta, megszégyenült minden ellenfele, s az egész nép örvendezett a csodás dolgokon, amiket cselekedett.
14Ekkor megszólalt a zsinagóga elöljárója. Azon méltatlankodva, hogy Jézus szombaton gyógyított, ezt mondta a tömegnek: »Hat nap van, amikor dolgozni kell; azokon jöjjetek hát és gyógyíttassátok magatokat, ne pedig szombaton!« 15Az Úr ezt felelte neki: »Képmutatók! Nem oldja-e el mindegyiktek szombaton az ökrét vagy a szamarát a jászoltól, és nem viszi-e itatni? 16Ábrahámnak ezt a leányát pedig, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett-e szombaton föloldani ettől a köteléktől?« 17Amint ezt elmondta, megszégyenült minden ellenfele, s az egész nép örvendezett a csodás dolgokon, amiket cselekedett.
Az
evangéliumban Jézus, szokás szerint, egy zsinagógában tanít. A jelenlévők
között volt egy asszony, aki egy ízületi probléma folytán egészen meg volt
görnyedve. Immár tizennyolc éve élt ilyen fájdalmas körülmények között. Még az
emberek arcába sem tudott belenézni, annyira meg volt görbedve. S fordítva: nem
is akadt senki, aki lehajolt volna hozzá, hogy belenézzen a szemébe. És hány
olyan asszonyt is felfedezhetünk ebben a nőalakban, akiket az erőszak és az
elnyomás taszít rabszolgasorba! Ez az asszony egyszerűen ott áll Jézus előtt.
Nem képes felemelni a tekintetét, és segítséget sem tud kérni, ahogyan más
asszonyok tették. Jézus azonban észreveszi őt, együtt érez vele, és hívja, hogy
lépjen közelebb. Nem szaporítja a szavakat, egyszerűen így szól: „Asszony,
megszabadultál betegségedtől." Ebből a rövidke jelenetből, amelyben Jézus
az asszony fölé hajol, megérthetjük, hogyan kellene a hívőknek viselkedniük a
gyengékkel és betegekkel szemben, hogyan kellene rájuk tekinteniük. Van itt
azonban egy további tanítás is a szó gyógyító erejéről. A hívő ember ugyanazt
az erőt kapta meg, amivel Jézus is rendelkezett: a szívből kimondott szavak,
amelyek Jézus együttérzésével társulnak, hatékonyak, felemelnek bennünket a
magunkba fordulásból, ahogyan ez azzal az asszonnyal is történt. Azok azonban,
akik tanúi voltak a jelenetnek, nem hagyták, hogy megérintsék őket a látottak.
A zsinagóga vezetője egyenesen felháborodott a csodatétel miatt. Ha szívünk
csak önmagunkkal és a saját meggyőződéseinkkel van tele, akkor a csoda sem
elegendő ahhoz, hogy megtörje keménységét. Jézus annak az irgalomnak a
nagylelkűségével felel az elöljáró vádjaira, amelyet ő maga hozott el a földre.
Míg a keményszívű farizeusok felháborodtak, az emberek ünnepeltek: „a nép meg
ujjongott, hogy ilyen nagy tettet vitt véghez". Boldogok azok a
tanítványok, akik hagyják, hogy az Úr irgalmasságának csodája magával ragadja
őket, és örvendezzenek, ahogyan az akkori sokaság tette.
Imádság a szegényekért
