Szent Lukács emlékezete, aki az evangélium
mellett az Apostolok Cselekedeteinek is a szerzője. A hagyomány szerint orvos
és festő volt.
Lk 1,1–4. Szent Lukács
1Mivel már sokan megkísérelték rendben elbeszélni a köztünk végbement eseményeket,
2amint előadták azt nekünk azok, akik kezdet óta szemtanúi és szolgái voltak az igének, 3jónak láttam én is, miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, neked, kegyelmes Teofil, sorrendben leírni, 4hogy jól megismerd azon dolgoknak bizonyosságát, amelyekre téged oktattak.
Az
egyház ma Lukácsra emlékezik, a harmadik evangélium és az Apostolok
Cselekedetei szerzőjére. A ma hallott szavakkal veszi kezdetét Lukács
evangéliuma. Már ezekből is kitűnik, hogy milyen nagy tisztelettel közelít
Lukács Isten Szavához. Távol áll attól, hogy a saját személyét helyezze
előtérbe, vagy felhívja magára a figyelmet. Még a nevét sem mondja meg. Korának
tanult rétegéhez tartozik, ismeri a nagy történeti és irodalmi alkotásokat.
Mindazonáltal csupán közvetítőnek tartja magát, aki Isten Igéjének
szolgálatában áll. Annak az Igének a szolgálatában, melyet teljes hűséggel
igyekszik átadni azoknak, akik hozzá hasonlóan nem ismerték személyesen Jézust,
hanem a keresztény közösségben szereztek tapasztalatokat a hitről. Igaz, van,
aki a hetvenkettő egyikének tartja Lukácsot, s van, aki szerint ő a két
emmauszi tanítvány egyike, továbbá neki tulajdonítják a Szűzanya festőjének
szerepét is. Az egyház azzal, hogy ezt a művét a szentkönyvek közé sorolta,
elismerte őt mint Isten által megihletett hívőt, aki azon fáradozott, hogy a
keresztény üzenet párbeszédre léphessen a kor kultúrájával. Nevét a Timóteushoz
írt második levél említi (2Tim 4,11). Írásaiban összegyűjtötte az apostolok
tanúságtételeit az Úrról és az első közösségekről, főként azokról, amelyeket
Pál alapított, akinek tanítványa volt. Evangéliumában Lukács elénk tárja,
hogyan növekedett a tanítványok közössége, akiket vonzott Jézus irgalmassága, a
szegények és a betegek iránti együttérzése, határtalan szeretete, amelyből
senkit nem zárt ki. Az evangélista ennek az irgalmas szeretetnek a csodájáról
tesz tanúságot, amely még ma, írott művén keresztül is sokak szívét
meggyógyítja. Lukács evangéliuma, amely Jézus szavait és tetteit beszéli el, és
az Apostolok Cselekedetei, amely a keresztény közösség történetét kíséri végig
Jeruzsálemtől Rómáig, élő tanúságtétel az egyház történetéről. Az egyházéról,
amely a Szentlélektől indíttatva nem fél rábízni magát az Úrra, és hirdetni az
örömhírt a föld végső határáig.
Az apostolok imádsága
