Bölcs
12,13.16–19; Zsolt 86 (85); Róm 8,26–27; Mt 13,24–43
A három példabeszédben Jézus a mennyek
országát először búzaszálakhoz hasonlítja, melyek kénytelenek együtt élni a
konkollyal; majd egy kis mustármaghoz, amiből később óriási fa nő ki; végül
pedig a csipetnyi kovászhoz, mely az egész tésztát megkeleszti. Ezeknek az
evangéliumi szavaknak a hallatán kitágul a szívünk és az elménk, és jobban meg
tudjuk élni és ítélni az emberi eseményeket. A konkolyról szóló példabeszéd
segít megértenünk, hogy a világban miként van jelen a gonosz. A föld gazdája észreveszi,
hogy az ellenség konkolyt szórt oda, ahova ő a jó magot vetette. Mégis
megtiltja szolgáinak, akik ezt hírül adják neki, hogy azonnal kitépjék a
kártevő növényt.
Miért fékezi a gazda azoknak az
igyekezetét, akik nyilvánvalóan csak az ő művét akarják megvédeni? A Bölcsesség
könyvében a következőt olvashatjuk: „Bár hatalom van a kezedben, szelíden
ítélsz, és nagy kímélettel vezetsz bennünket.” Az emberi igazságszolgáltatásnak
meg kell állnia a könyörületesség misztériuma előtt.
Ez a mi logikánktól és
viselkedésünktől oly távol álló példabeszéd valójában a béke kultúráját
alapozza meg. Ma, amikor mi is részesei vagyunk a tragikus helyi konfliktusok
elszaporodásának és a könnyű célpontok kilövésének (amikor úgy érezzük, hogy mi
vagyunk az erősebbek), fontos, hogy újra megfontoljuk az evangéliumi szavakat,
mert ez talán arra vezet bennünket, hogy előnyben részesítjük vagy legalábbis
nem zárjuk ki a párbeszéd és a tárgyalás lehetőségét. Ez a magatartás nem a
gyengeség és a megadás jele, hiszen ez adja meg minden embernek a lehetőséget,
hogy saját szíve mélyére pillantva meglássa Istennek és az ő igazságosságának
lenyomatát. Ehhez intelligenciára, és – miért is ne – ravaszságra van szükség,
hogy ellenségünk szemébe nézve meglássuk a jóindulatot és a sajátunkhoz
hasonló, őszinte békevágyat. S ez azt is jelenti, hogy felülemelkedünk az
ellenségesség logikáján.
A példabeszéd nem állítja, hogy
nincsenek ellenségeink. Épp ellenkezőleg. Utat mutat számunkra, hogy másképp
bánjunk velük: az erőszakos lekaszálás helyett, amivel megkockáztatjuk, hogy a
jó növényt is kiirtjuk, inkább a türelmes válogatást és várakozást kell
választanunk. Ez a nagy bölcsesség hihetetlen erőt hordoz. A toleranciának és a
békének ez az igéje valóban hasonlít a kis mustármaghoz és a kevéske kovászhoz.
Ha engedjük, hogy megnőjön bennünk és az emberi események közepette, akkor
legyőzi az ellenségeskedést és a háborúskodás szellemét. Ha elfogadjuk a föld
gazdájának döntését, az képes megváltoztatni az egész emberiséget. A rossz
növények növekedésétől nem kell megijednünk. Az számít igazán, hogy a lehető
legjobban segítsük a jó növény növekedését. Így már most a földön jelenvaló
lesz a mennyek országa.
Imádság
az Úr napján
