Ám 9,1–15 – Isten kiválasztottjai, garanciák nélkül
1Láttam az Urat,
amint az oltár fölött állt és mondta:
»Üss az oszlopfőre,
hadd rendüljenek meg a szemöldökfák,
összetöröm mindannyiuk fejét.
Aki pedig ezután is megmarad közülük,
azt karddal ölöm meg.
Nem futhatnak el, akik futásnak erednek,
és nem menekülhetnek meg, akik menekülnek.
amint az oltár fölött állt és mondta:
»Üss az oszlopfőre,
hadd rendüljenek meg a szemöldökfák,
összetöröm mindannyiuk fejét.
Aki pedig ezután is megmarad közülük,
azt karddal ölöm meg.
Nem futhatnak el, akik futásnak erednek,
és nem menekülhetnek meg, akik menekülnek.
2Ha leszállnak az alvilágba,
kezem onnan is előhozza őket;
ha felszállnak az égbe,
onnan is lerántom őket.
kezem onnan is előhozza őket;
ha felszállnak az égbe,
onnan is lerántom őket.
3Ha a Kármel tetejére rejtőznek is el,
onnan is felkutatom és elhozom őket;
és ha szemem elől a tenger mélyére bújnak is,
ott is meghagyom a kígyónak,
hogy marja meg őket.
onnan is felkutatom és elhozom őket;
és ha szemem elől a tenger mélyére bújnak is,
ott is meghagyom a kígyónak,
hogy marja meg őket.
4Ha fogságba mennek ellenségeik előtt,
ott is meghagyom a kardnak,
hogy ölje meg őket;
és rájuk fordítom szememet, de a vesztükre,
nem pedig a javukra!«
ott is meghagyom a kardnak,
hogy ölje meg őket;
és rájuk fordítom szememet, de a vesztükre,
nem pedig a javukra!«
5Az Úr, a Seregek Istene az,
aki megérinti a földet, és az elsorvad,
és gyászt ölt minden lakója;
és megárad a mindenség, mint a Folyó,
és leapad, mint Egyiptom folyama.
aki megérinti a földet, és az elsorvad,
és gyászt ölt minden lakója;
és megárad a mindenség, mint a Folyó,
és leapad, mint Egyiptom folyama.
6Annak, aki az égben építette fel lakóhelyét
és a földre állította boltozatát,
aki előhívja a tenger vizeit,
és kiönti a föld színére:
az Úr az ő neve.
és a földre állította boltozatát,
aki előhívja a tenger vizeit,
és kiönti a föld színére:
az Úr az ő neve.
7»Nemde olyanok vagytok előttem ti, Izrael fiai,
mint az etiópok fiai? – mondja az Úr. –
Nemde én hoztam fel Izraelt Egyiptom földjéről,
a filiszteusokat Kaftorból,
és a szíreket Kírből?
mint az etiópok fiai? – mondja az Úr. –
Nemde én hoztam fel Izraelt Egyiptom földjéről,
a filiszteusokat Kaftorból,
és a szíreket Kírből?
8Íme, az Úr Isten rajta tartja szemét a bűnös országon:
eltörlöm azt a föld színéről;
de nem semmisítem meg teljesen Jákob házát
– mondja az Úr. –
eltörlöm azt a föld színéről;
de nem semmisítem meg teljesen Jákob házát
– mondja az Úr. –
9Mert íme, én parancsot adok,
és szétszórom Izrael házát az összes nemzetek közé,
amint szétszóródik a búza a rostában,
de egy szem sem esik a földre.
és szétszórom Izrael házát az összes nemzetek közé,
amint szétszóródik a búza a rostában,
de egy szem sem esik a földre.
10Kard által hal meg népem összes bűnöse,
akik így szólnak:
‘Nem közeleg felénk és nem ér el minket
semmiféle veszedelem!’
akik így szólnak:
‘Nem közeleg felénk és nem ér el minket
semmiféle veszedelem!’
11Azon a napon felállítom Dávidnak leomlott hajlékát,
és kijavítom falainak repedéseit,
és mindazt, amije romba dőlt megújítom,
s ismét felépítem, mint hajdan volt,
és kijavítom falainak repedéseit,
és mindazt, amije romba dőlt megújítom,
s ismét felépítem, mint hajdan volt,
12hogy birtokukba vegyék az emberek maradékát
és az összes nemzetet,
ahol segítségül hívták a nevemet
– mondja az Úr, aki ezt végrehajtja. –
és az összes nemzetet,
ahol segítségül hívták a nevemet
– mondja az Úr, aki ezt végrehajtja. –
13Íme, jönnek napok
– mondja az Úr –,
a szántóvető eléri az aratót,
a szőlőtaposó a magvetőt;
a hegyek édes musttól csepegnek,
és minden dombot megművelnek.
– mondja az Úr –,
a szántóvető eléri az aratót,
a szőlőtaposó a magvetőt;
a hegyek édes musttól csepegnek,
és minden dombot megművelnek.
14És jóra fordítom népemnek, Izraelnek sorsát,
és felépítik az elhagyott városokat,
és lakni fognak bennük;
szőlőket ültetnek és borukat isszák,
kerteket ültetnek és gyümölcsüket eszik.
és felépítik az elhagyott városokat,
és lakni fognak bennük;
szőlőket ültetnek és borukat isszák,
kerteket ültetnek és gyümölcsüket eszik.
15És palántaként elültetem őket földjükön,
és nem tépik ki őket többé földjükről,
melyet nekik adtam«
– mondja az Úr, a te Istened.
és nem tépik ki őket többé földjükről,
melyet nekik adtam«
– mondja az Úr, a te Istened.
A
próféta szemrehányást tesz Izrael népének, amely – főleg a bőség idején – az
Isten általi kiválasztottság kiváltságát gőgre és a Törvényre való süketségre
váltotta. A gőgösség mindig eltávolít Istentől, és óhatatlanul pusztulásba
visz. Visszatérő téma ez Izrael történetében, amit a próféták minduntalan föl
is erősítenek, arra szólítva a híveket, ne feledjék, honnan jöttek, és hogy
rászorulnak arra a megváltó kegyelemre, melyet folyamatosan kapnak. Állandó
dimenziója ez mind a keresztény, mind a zsidó hitnek: mi is, Jézus tanítványai
is, gyengék és a bűn rabszolgái vagyunk, és emlékeznünk kell rá, hogy Isten
azért hívott meg, és azért szabadított meg minket, mert látta rabszolgaságunkat
és rászorultságunkat. Ámosz, miután sok jóslatot fogalmazott meg az Istentől
eltávolodott Izrael ellen, most egy, az eddigiekkel ellentétes hangvételű
üzenetet közöl, mely a nép Istenhez hűséges „maradékához” szól. Dávid háza roskadozó
sátor képében jelenik meg. De épp amikor minden veszni látszik, akkor érkezik
el a prófétai üzenet, hogy vigaszt nyújtson: ami az embereknek lehetetlen,
Istennek lehetséges. Dávid háza újra föl fog épülni – biztat Ámosz –, és
uralkodni fog a nemzeteken, a föld pedig olyan bőséggel fog teremni, hogy
szinte szünetet sem kell majd hagyni a vetés és az aratás közt. Az újbor és a
kertek gyümölcsei a messiási időt hirdetik. Isten az ő népén, Izraelen
keresztül akarja kiterjeszteni mindenkire irgalmát és megváltó művét. Jézus
eljöttével mi magunk is kiválasztottak lettünk, hogy ezt az egyetemes megváltó
művet végbevigyük: arra kaptunk meghívást, hogy ne magunkért éljünk, hanem
Isten álmáért, mely az emberi nem megváltásáról szól.
Előesti
imádság
