Jer
13,1–11 – A hasznavehetetlen öv
1Így szólt hozzám az Úr: »Menj, vásárolj magadnak egy lenövet, és tedd a derekadra, de vízbe ne rakd!« 2Megvásároltam az övet az Úr igéje szerint, és a derekamra tettem. 3Akkor másodszor is hangzott az Úr igéje hozzám: 4»Vedd az övet, melyet vásároltál, és a derekadon van! Kelj fel, menj az Eufráteszhez, és rejtsd el ott a sziklahasadékban!« 5Erre elmentem, és elrejtettem az Eufrátesznél, amint az Úr megparancsolta nekem. 6Történt pedig sok nap múltán, hogy az Úr ezt mondta nekem: »Kelj fel, menj az Eufráteszhez, és vedd el onnan az övet, melyről megparancsoltam neked, hogy rejtsd el ott!« 7Erre elmentem az Eufráteszhez, kiástam és elvettem az övet arról a helyről, ahova elrejtettem; de íme, az öv tönkrement, és semmire sem volt használható. 8Akkor hangzott az Úr igéje hozzám: 9»Így szól az Úr: Így fogom tönkretenni Júda büszkeségét és Jeruzsálem nagy büszkeségét. 10Ez a gonosz nép, amely vonakodik meghallgatni igéimet, szíve megátalkodottsága szerint jár, és más istenek után megy, hogy azoknak szolgáljon, és előttük boruljon le, olyan lesz, mint ez az öv, mely semmire sem használható. 11Mert ahogy az öv az ember derekához tapad, úgy tapasztottam magamhoz Izrael egész házát és Júda egész házát – mondja az Úr –, hogy az én népem legyenek, hírnevem, dicsőségem és ékességem; – de nem hallgattak rám.
A próféták életét gyakran kísérik
szavak és jelek. Különösen igaz ez Jeremiás és Ezekiel esetében, de az
evangéliumokban is gyakran látjuk, hogy Jézus szavait jelek támasztják alá.
János evangéliuma például Jézus életét szavak és jelek összességeként írja le:
„ezeket [a csodajeleket] följegyezték, hogy higgyétek” (Jn 20,31). Mi, a végső
óra tanítványai szintén arra kaptunk meghívást, hogy hallgassuk az evangéliumot
és lássuk Isten csodajeleit a történelemben. A II. vatikáni zsinat ugyanebben a
lelki értelemben beszél „az idők jeleiről”, amiket nekünk, hívőknek Isten
szavát olvasva meg kell értenünk, hiszen ez az az ábécé, az a kulcs, amelyik
megmutatja, miként kell úgy olvasnunk és értelmeznünk a történelmet, hogy aztán
Isten tervének megfelelően élhessük meg. A jel, amit Jeremiásnak be kell
mutatnia, nagyon egyszerű: el kell rejtenie egy övet egy sziklahasadékba, az
Eufrátesz közelében (hiszen Jeremiás a népével együtt száműzetésben élt
Babilonban); azután pedig újra elő kell vennie, amikor már elrothadt és
teljesen hasznavehetetlenné vált. És íme a magyarázat, amit a jel sugall: „Így
fogom megrothasztani Júda és Jeruzsálem mérhetetlen kevélységét.” A kevélység
nem vezet semmire, miközben semmivé silányítja az életet, ahogy Jeruzsálemet is
lerombolták. Ha az ember nem hallgatja a hozzá szóló Istent, és csak a saját
feje után megy, meggyőződve a saját igazságáról, az semmi jóra nem vezet. Az Úr
azt is elmagyarázza Jeremiásnak, hogy pontosan mit jelent az öv: „Mert ahogy az
öv az ember derekához simul, úgy csatoltam én is magamhoz Júda egész házát,
hogy népemmé, dicsőségemmé, dicséretemmé és hírnevemmé legyenek. De ők nem
hallgattak rám.” Az Úr azt kéri, hogy ragaszkodjunk hozzá, vele éljük az
életünket, legyünk a népe, dicsősége, dicsérete és hírneve.
Imádság a szegényekért
