Július 15., szerda

Iz 10,5–7.13–16 – A hatalmasok üres gőgje

5Jaj Asszíriának, haragom vesszejének!
Kezében van bosszúállásom botja.

6Elküldöm őt az elvetemült nemzet ellen,
és parancsot adok neki haragom népe ellen,
hogy zsákmányt zsákmányoljon, és prédát prédáljon,
s tapossa azt, mint az utca sarát.

7Ő azonban nem így vélekedik,
és szíve nem így gondolkodik,
hanem szíve szándéka, hogy pusztítson,
és kiirtson nem kevés nemzetet.

13Azt mondta ugyanis:
»A saját kezem erejével cselekedtem,
az én bölcsességemmel, mert okos vagyok;
eltöröltem a népek határait,
vagyonukat elraboltam,
és letaszítottam hatalmammal a trónon ülőket.

14Elérte kezem, mint a fészket, a népek gazdagságát;
s amint begyűjtik az elhagyott tojásokat,
úgy gyűjtöttem be a föld országait,
és nem volt, aki szárnyát mozdítani merte volna,
vagy száját kinyitotta volna, hogy csipogjon.« –

15Vajon dicsekedhet-e a fejsze
azzal szemben, aki vág vele?
Vagy nagyzolhat-e a fűrész
azzal szemben, aki húzza?
Mintha a vessző lendíthetné azt, aki emeli,
és a bot emelhetné azt, aki nem fa!

16Ezért az Úr, a Seregek Ura
sorvadást bocsát kövéreire,
és dicsősége alatt láng lobban fel,
mint tűznek lángja.

A most olvasott prófécia egyfajta lelki visszhang a történelem eseményeire. Az Asszír Birodalom Isten fegyelmezőeszközéből erőszakos és arrogáns hatalommá nőtt. Ám az imperialista álmokat a történelem minden időben szertefoszlatja. Isten bölcs szeretete a nagyhatalmú Asszír Birodalmat is fölhasználja, hogy Izraelt visszaterelje a szövetséghez való hűséghez, és bár egyértelműen büntető szerepet ad neki, egyben korlátok közé szorítja a büntetés mértékét. Izajásnak ezek a szavai a történelemnek egyfajta teológiai értelmezését adják: Isten az, aki a történelmet irányítja. Aki azonban nem képes a mélyére látni a történelemnek, vagy nem hittel szemléli a világ történéseit, nem érti Isten cselekedeteit, és torz módon értelmezi őket, mikor bekövetkeznek, azt gondolva, hogy a hatalmasok vagy a magukat annak vélők irányítják a történelmet. Ez a fajta öntelt nézet, mely magunkra és saját erőinkre alapoz, téríti le az asszírokat a helyes útról: immáron nem Izraelt fegyelmezik, hogy távol tartsák a gonosztól, hanem kimondottan az elnyomására törekszenek, hogy igába hajtsák, saját hatalmuk által. Az viselkedik így, aki – legyen bár kicsiny vagy nagy szereplő – úgy gondolkodik magáról, hogy saját céljainak elérése érdekében ura lehet mások életének. Izajás bírálja az arroganciát, rámutat arra a balgaságra, ami ezt a fajta vélekedést és életszemléletet kiváltja, s felhívja a figyelmet annak elkerülhetetlen bukására: „A Seregek Ura sorvasztó betegséget küld majd hőseire.” A megváltás csakis Istenben és az ő erejében van. Olyan időkben, amilyenben mi is élünk, amikor egyének és csoportok futnak a hatalom után, hogy mások fölé helyezkedhessenek általa, Izajás szavai figyelmeztetésként hatnak. Ugyanakkor reményt is jelentenek azok számára, akik alázattal fordulnak az Úrhoz, hogy a segítségét kérjék.

Imádság a szentekkel