Július 24., péntek

Jer 3,14–17 – Az Úr arra kéri népét, térjen vissza hozzá

14Térjetek vissza, elpártolt fiak – mondja az Úr –, mert én vagyok a ti Uratok! Magamhoz veszlek benneteket, egyet egy városból és kettőt egy nemzetségből, és bevezetlek titeket Sionba. 15Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik tudással és belátással legeltetnek titeket. 16Ez történik majd, amikor megsokasodtok és megszaporodtok az országban: azokban a napokban – mondja az Úr –, nem beszélnek többé az ‘Úr szövetségének ládájáról,’ és nem jut eszébe senkinek; nem emlékeznek rá, nem keresik, és nem is készítik el többé. 17Abban az időben Jeruzsálemet hívják majd az Úr trónjának, és odagyűlnek hozzá mind a nemzetek, az Úr nevéért Jeruzsálemhez, és nem mennek többé gonosz szívük megátalkodottsága után.

Az Úr nem szűnik hívni népét, térjen vissza hozzá. Izrael népének ehhez csak el kell ismernie bűnét: „Ismerd el gonoszságodat, azt, hogy hűtlenül elpártoltál az Úrtól, a te Istenedtől.” A próféta szavaiban újra és újra visszatér Izrael hűtlenségének motívuma. Micsoda nehéz dolog a hűség! A jelen és a jövő bizonytalan voltát látva milyen könnyű engedni a kísértésnek, a saját fejünk után indulni és eltévedni! Az Úr azonban hatalmas és irgalmas, közbelép, egy kis maradékot támasztva („Magamhoz veszlek benneteket, egyet egy városból és kettőt egy nemzetségből”): ez lesz majd a reménység mindenki számára. Isten a hívők kis csoportján keresztül, melyet szíve szerint való pásztorok vezetnek majd, új történetet indít útjára, új szövetséget támaszt. A próféta a babiloni fogság utáni időkben mondja ezeket a szavakat, amikor Jeruzsálem még magán viseli a pusztulás jeleit és a pesszimizmus határozza meg gondolkodását. Isten azonban mindenre kész, csak hogy visszaszerezze magának Izraelt, és azzá a néppé tegye, mely az egész világon hirdeti az üdvösséget. A prófétai szó fölrázza a népet szomorú mindennapjaiból, és váratlan jövőt tár elé: miközben a környező világot még háborúk tépázzák, Júda és Izrael között helyreáll az egység. Az újraegyesített Jeruzsálem a béke városa lesz, minden nép vágyott célpontja. Az erőszak által tépázott világban az egység és a béke jelképe lesz egy megosztott nép számára. Rendkívüli szeretet árad azokból a szavakból, melyekkel Isten népéhez fordul: „Megteszlek fiamnak, és gyönyörű földet adok neked.” A próféta megint csak szembeállítja Isten szeretetét és Izrael hűtlenségét. Mit tehet az Úr elpártolt fiaival, akik nem tudják elszánni magukat, mert csak a saját fejük után mennek? Csak annyit, hogy hívja őket, s egyben biztosítja atyai szeretetéről.

A Szent Kereszt imádsága