Július 14., kedd

Iz 7,1–9 – Meghívás a hitre

1Történt pedig Ácháznak, Júda királyának napjaiban, aki Jótámnak, Uzija fiának volt a fia, hogy felvonult Rászin, Szíria királya, és Pekach, Remalja fia, Izrael királya Jeruzsálem ellen, hogy ostrom alá fogja; de nem tudták bevenni. 2Amikor eljutott a hír Dávid házához: »Szíria Efraimban táborozik«, megremegett a király szíve és népének szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől. 3Akkor azt mondta az Úr Izajásnak: »Menj ki Ácház elé, te és fiad, Seár-Jasúb, a Felső-tó vízvezetékének végéhez, a ruhamosók mezejéhez vezető útra, 4és mondd neki: Vigyázz, maradj nyugton! Ne félj, szíved ne szorongjon ettől a két füstölgő, üszkös fadarabtól, Rászintól és Szíriától, Remalja fiának heves haragja miatt, 5mert gonosz tervet szőtt ellened Szíria, Efraim és Remalja fia, mondván: 6‘Vonuljunk fel Júda ellen, félemlítsük meg, hódítsuk meg magunknak, és tegyük királlyá benne Tábeél fiát!’«

7Így szól az Úristen:
»Ez nem következik be, és nem történik meg!

8Mert Damaszkusz csak Szíriának a feje,
Rászin pedig Damaszkusznak a feje!
Még hatvanöt esztendő, és összeomlik Efraim,
s nem lesz többé nép!

9Szamaria csak Efraimnak a feje,
Remalja fia pedig Szamariának a feje!
Ha nem hisztek, bizony, nem maradtok fenn!«

Júda kicsiny királysága a háború küszöbén áll. Az Úr pedig prófétáján keresztül szeretné megmenteni Izraelt a pusztulástól. Elküldi Izajást, hogy járuljon Acház király elé fiával együtt, akinek a neve Seár-Jasub, ami azt jelenti: „a maradék visszatér”. Benne a király jelet láthat meg arról, hogy van remény Júda népe számára. A próféta ezt mondja a királynak: „Vigyázz, őrizd meg nyugalmadat, és ne félj! Ne remegjen a szíved…” Arra hívja tehát, hogy ne féljen a közelgő veszélytől. De a hívő ember nyugalmának csak akkor van értelme, ha ennek alapja a bizonyosság a népét soha el nem hagyó Istenben. Később ezt mondja majd Izajás: „Ha megtértek, és nyugton maradtok, megszabadultatok volna. Ha veszteg maradtok, és bíztok, lett volna erőtök.” (Iz 30,15) A hitre való felhívás központi helyet kap az egész Bibliában, ahogy a prófétának ezekben a szavaiban is. Nem ismeri a hit erejét, aki megszokta, hogy csak önmagában bízhat, és saját erejében. Az Istenbe vetett hit a félelem ellentéte, mely viszont az erőszakos gőgösség következménye. A békés jövőt nem az emberi szövetségek vagy a biztosítékok izgatott keresése fogja garantálni. A hit emberei azok, akik a béke és a biztonság építői lehetnek, ha Istenre és az ő igéjére hagyatkoznak. Nemcsak a félelemtől szabadulhatnak meg így, hanem a gonosznak is ellenállhatnak. Sose feledjük ennek a résznek a zárszavát: „Bizony, ha nem hisztek, nem maradtok meg.”

Imádság az Egyházért