Július 1., szerda


Ám 5,14–15.21–24 – Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót

14A jót keressétek, ne a rosszat,
és akkor éltek;
és veletek lesz az Úr, a Seregek Istene,
úgy, amint mondtátok.
15Gyűlöljétek a rosszat,
szeressétek a jót,
állítsátok helyre az igazságot a kapuban;
talán megkönyörül az Úr, a Seregek Istene József maradványain.«
16Ezért így szól az Úr,
a Seregek Istene, az Úr:
»Minden téren sírás lesz,
és minden utcán így szólnak: ‘Jaj, jaj!’
és gyászra hívják a szántóvetőt,
és siralomra azokat, akik siránkozni tudnak.
17És siralom lesz minden szőlőben,
ha én átvonulok rajtad!«
– mondja az Úr.
18Jaj azoknak, akik óhajtják az Úr napját!
Mire lesz nektek az Úr napja?
Sötétség az, nem világosság,
19olyan, mint amikor az ember az oroszlán színe elől menekül,
és medve jön vele szembe;
vagy mint amikor bemegy a házba
és kezével a falnak támaszkodik,
és megharapja a kígyó.
20Nemde sötétség az Úr napja, nem pedig világosság,
és homály, amelyben nincsen fényesség.
21Gyűlölöm és elvetem ünnepeiteket,
ünnepségeitek nem tetszenek nekem.
22Ha egészen elégő áldozatokat mutattok be nekem:
ajándékaitokat el nem fogadom;
kövér békeáldozataitokra nem tekintek.
23Vidd el előlem énekeid zaját,
hárfád zenéjét meg nem hallgatom.
24Törjön elő inkább a jog, úgy, mint a víz,
és az igazság, mint a sebes patak.

 
Ámosz próféta szavai leleplezik és elítélik mindazok képmutatását, akik úgy vélik, hogy mivel a templomi rendnek megfelelően végzik a kultuszt, jó úton járnak, de eközben elnyomják a szegényeket. Nem létezhet Istennek tetsző kultusz a szegények iránti igazságosság nélkül. Ebben a tekintetben a próféták teljesen világosak és egyértelműek. Isten előtt utálatos az a nép, amelyik ajkával és szokásaival tiszteli őt, de nem igazságos, és nem támogatja a szegényeket. Ámosz próféta keményen fogalmaz: „Megvetem, gyűlölöm ünnepeiteket, ünnepségeitek nem tetszenek nekem… Mint a víz, áradjon inkább az igazság, mint a sebes patak, az igazságosság.” Mindig emlékeznünk kellene erre a buzdításra, de olyan gyakran megfeledkezünk róla, hiszen világunk – ahol mindenki csak önmagára figyel, és görcsösen hajszolja az egyéni jólétet – nem hallja meg a szegények panaszhangját. A próféta felhívása segít megtalálnunk az utat, hogy hitünk élő és gyümölcsöző lehessen: „A jót keressétek, ne a rosszat, hogy éljetek! Akkor valóban veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, amint most állítjátok. Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, juttassátok diadalra az igazságot a kapuban!” Nem lehetünk úgy keresztények, hogy elfeledjük ezeket a prófétai szavakat. Nem élhetünk úgy, mintha a gonoszság és az igazságtalanság nem létezne. Ugyanakkor nem elég ennek belátása és tudatosítása. El kell köteleződni a jó mellett, és dolgozni kell az igazságért. A szegények iránti szeretetünk olyan jogból születik, ami a szegényeket illeti meg: a szeretethez és a segítséghez való jogból. Jót tenni annyit jelent, mint kiteljesíteni a teremtés aktusát, hiszen az Úr a jóra teremtett, és azt akarta, hogy mindenki részesülhessen benne. Létezik a szegények népe, mely azt reméli, hogy mindenki meghallja kiáltásukat, és velük együtt próbál munkálkodni mindenki javára.
Imádság a szentekkel