Mik
7,14–15.18–20 – Isten, az irgalmas pásztor
14Legeltesd botoddal népedet,
örökséged nyáját,
mely magányosan lakik az erdőségben,
a kertek közepén.
Legeljék Básánt és Gileádot,
mint a hajdankor napjaiban.
örökséged nyáját,
mely magányosan lakik az erdőségben,
a kertek közepén.
Legeljék Básánt és Gileádot,
mint a hajdankor napjaiban.
15Mint azon a napon, amelyen kivonultál Egyiptom földjéről,
csodálatos dolgokat mutatok majd neki.
csodálatos dolgokat mutatok majd neki.
18Melyik isten hasonló hozzád,
aki megbocsátod a gonoszságot,
és elengeded örökrészed maradékainak bűnét?
Nem folytatja tovább haragját,
mert az irgalmasságot szereti.
aki megbocsátod a gonoszságot,
és elengeded örökrészed maradékainak bűnét?
Nem folytatja tovább haragját,
mert az irgalmasságot szereti.
19Ismét irgalmaz Ő majd nekünk;
leveszi rólunk gonoszságainkat,
s a tenger mélyére veti minden bűnünket.
leveszi rólunk gonoszságainkat,
s a tenger mélyére veti minden bűnünket.
20Hűséget tanúsítasz majd Jákob iránt,
irgalmasságot Ábrahám iránt,
amint megesküdtél atyáinknak
a hajdankor napjaiban.
irgalmasságot Ábrahám iránt,
amint megesküdtél atyáinknak
a hajdankor napjaiban.
A próféta a pásztor képével a
figyelmes és elővigyázatos gondoskodást jeleníti meg, a nyáj egységének
megóvását, nehogy szétszaladjon, a juhok életének védelmét, akár saját élete
árán is. A pásztor képét használja föl, hiszen szeretné, ha az továbbra is népe
javára cselekedne. Két módja van, hogy egy ilyen isteni közbenjárás
megnyilvánuljon. Az Úr olyan pásztor, aki megbocsát: „Melyik isten olyan, mint
te, aki elveszed a gonoszságot, és megbocsátod a vétkeket?” Ezek a szavak a 23. (22.) zsoltár pásztorának képét idézik,
és Ezekiel könyvét (Ez 33). Az Úr olyan pásztor is, aki a bűnök dacára nem
szűnik szeretni népét: „Irgalmazz nekünk még ez egyszer, tipord össze
vétkeinket, vesd a tenger mélyére minden bűnünket!” Az Úr valóban jó pásztor,
aki gondját viseli népének, kezdve a megbocsátástól. Irgalmassága sokkal
nagyobb, mint népének bűne. Ez a nagyvonalúság a megbocsátás terén csakis Isten
sajátja, és ez mutatja meg, hogy az Úr mennyire különbözik más népek néma és
rideg bálványaitól. Mikeás mintha nem találná a megfelelő szavakat, hogy
kifejezze Isten irgalmasságának nagyságát. A pásztor alakját Jézus veszi majd
fel: ő lesz az, aki a juhait jól ismerő pásztorként jellemzi önmagát, aki nevén
szólítja a rábízottakat, és az akolba tereli őket. Ha pedig akad köztük egy,
amelyik eltéved, otthagyja az összes többit az akolban, hogy elmenjen azt az
egyet megkeresni. Kérjük az Urat, hogy képesek legyünk meghallani, amikor jó
pásztorként szól hozzánk, s hogy egyetlen nagy nyája lehessünk azáltal, hogy
csak őt követjük, és csak az ő irgalmasságából tanulva igyekszünk élni.
Imádság az Úr anyjával, Máriával