Július 25., szombat

Szent Jakab apostolnak, Zebedeus fiának ünnepe: az apostolok közül ő szenvedett először mártírhalált, sírja Santiago de Compostelában található

Mt 20,20–28 – Jakab, Zebedeus fia

20Akkor Zebedeus fiainak az anyja odament hozzá a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. 21Jézus megkérdezte: »Mit kívánsz?« Az így válaszolt: »Rendeld el, hogy az én két fiam közül az egyik a jobbodon, a másik a balodon üljön országodban.« 22Jézus ezt válaszolta: »Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én inni fogok?« Azt felelték neki: »Tudunk!« 23Ő erre azt mondta nekik: »A kelyhemből ugyan inni fogtok, de nem az én dolgom eldönteni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön. Az azoké lesz, akiknek Atyám készítette.«
24Amikor a többi tíz meghallotta ezt, nagyon megharagudott a két testvérre. 25Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: »Tudjátok, hogy a nemzetek fejedelmei uralkodnak a népeken, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. 26Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagy akar lenni köztetek, legyen a szolgátok, 27és aki első akar lenni köztetek, az legyen a ti szolgálótok. 28Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.«

Jézus a Galileai-tó partján találkozott Jakabbal, és meghívta őt, hogy testvérével, Jánossal együtt kövesse. Meghallgatta Jézus hívását, azonnal követte őt. Ezzel vette kezdetét tanítványi küldetése az apostolnak, akit, megkülönböztetendő azonos nevű társától, idősebb Jakabként is említenek. A többiekkel együtt ő sem értette meg mindig az Úr szeretetének az ő életére vonatkozó tervét, és akárcsak a többiek, engedett a kísértésnek, hogy előnyt és fontos szerepet kérjen magának. Valójában a tanítványság mindenekelőtt azt jelenti, hogy a Mestert hallgatjuk, nem pedig azt, hogy a saját helyünket keresgéljük. A két fiú anyjának kérése, hogy gyermekei Jézus jobbján kapjanak helyet, egyáltalán nem volt ártatlan, és a többiek féltékeny reakciója nem is várat magára. Jézus türelmesen helyreigazítja és tovább tanítja őket. Jakab pedig, aki talán nem is értette meg teljes egészében Jézus válaszát, nem hagyja el, hanem követi és hallgatja őt. Kész volt elfogadni a helyreigazítást a Mestertől akkor is, amikor az ég tüzét arra akarta használni, hogy elpusztítsa vele azokat a szamaritánusokat, akik nem akarták befogadni Jézust. Majd a feltámadt Jézussal való találkozása és az, hogy a szívébe fogadta a Szentlelket, az evangélium tanújává teszik, egészen a vértanúságig. A hagyomány szerint ő volt az első apostol, aki mártírhalált halt. Azon a napon ugyanabból a kehelyből ivott, amelyikből annak idején Jézus. Élete Jézus életéhez vált hasonlatossá: odaadta másokért. Ezt kérte tőle Ura. És Jakab, engedelmeskedve a végsőkig, beteljesítette a küldetést, amit Jézus bízott rá.

Imádság az apostolokkal