Mártára emlékezünk, aki vendégül látta
az Úr Jézust otthonában
Lk 10,38–42 – Márta és Mária
38Történt pedig, hogy amikor továbbmentek, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. 39Volt neki egy Mária nevű húga, aki az Úr lábához ülve hallgatta szavait, 40Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: »Uram! Nem törődsz vele, hogy a húgom egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen!« 41Az Úr ezt válaszolta neki: »Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, 42pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.«
Az
Egyház ma Mártára, Mária és Lázár nővérére emlékezik. Ez az emlékezés segít
bennünket abban, hogy megértsük az evangélium erejét, amely képes
megváltoztatni az ember szívét és életét. Márta, aki vendégül látja Jézust
házában, sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket, mindazt, amit ő
nagyon fontosnak tartott. Ez a „szolgálat” annyira leköti, hogy már nem is
törődik a Mester jelenlétével. Annyira el van foglalva önmagával és
tüsténkedésével, hogy nem csak eltávolodik tőle, és nem figyel arra, amit Jézus
mond, de egyenesen szemére veti, hogy nem értékeli a munkáját. A követelőző
szolgáéhoz hasonlítható ez a viselkedés, aki úgy érzi, nem megfelelően veszik
számításba. Elég banális módon magát akarja megtenni főszereplőnek, és közben
irigykedik, hogy Mária az Úr lábainál pihen. Valószínűleg azt gondolja, nem jó,
ha valaki nem szolgálja ki a vendéget, és hogy Jézus olyan, mint a világi
férfiak, akik magukat helyezik előtérbe, s azt akarják, hogy kiszolgálják őket.
Valójában nem érti meg Jézust. Valahányszor önmagunkkal és a saját dolgainkkal
vagyunk elfoglalva, elmulasztjuk, hogy az Urat hallgassuk. A jobbik rész az,
amit senki nem vehet el tőlünk: a Jézussal való kapcsolat. Mária viszont
megértette, mi számít igazán az életben: a Mester lábához ült, és figyelmesen
hallgatta szavait. Az evangélium hallgatása kell hogy egész életünk,
gondolataink és cselekedeteink forrása legyen. Márta végül megtanulta a
Jézustól kapott leckét, és ahogy többször fogadta otthonában, megnyitotta
előtte a szívét is. Amikor Jézus eljött hozzájuk, hogy a halott Lázár sírjához
menjen, ő volt az, aki elsőként észrevette a Mestert, és eléje futott.
Megtanulta, hogy futnia kell a Mesterhez, aki őt, a nővérét és Lázárt úgy
szereti, mint senki más. Az evangélium ma tőlünk is azt kéri, ne hagyjuk, hogy
elborítson bennünket a saját feladataink nehézsége, hanem lépjünk ki a házból,
és fussunk a Mesterhez, aki meg tud szabadítani minket a haláltól.
Imádság a szentekkel
