Július 11., szombat

Szent Benedek (†547) emléknapja: a nyugati szerzetesek atyja, akik számára a nevét viselő Regula nyújt útmutatást

Iz 6,1–8 – Izajás meghívása

1Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat, amint magas és kiemelkedő trónuson ült, és ruhájának uszálya betöltötte a templomot. 2Szeráfok álltak mellette; hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, és kettővel repültek.

3Az egyik így kiáltott a másiknak:
»Szent, szent, szent a Seregek Ura,
betölti az egész földet dicsősége!«

4Megrendültek a küszöbök alapjai a kiáltó hangjától, és a ház betelt füsttel.

5Ekkor így szóltam:
»Jaj nekem, végem van!
Mert tisztátalan ajkú ember vagyok,
és tisztátalan ajkú nép között lakom,
mégis a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!«

6Erre odarepült hozzám az egyik szeráf; kezében parázs volt, melyet csípővassal vett el az oltárról.

7Hozzáérintette a számhoz, és így szólt:
»Íme, ez megérintette ajkadat,
és eltűnt a bűnöd,
vétked bocsánatot nyert.«

8Majd hallottam az Úr hangját, amint mondotta: »Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?« Ekkor azt mondtam: »Íme, itt vagyok, engem küldj!«

A szentmise igeliturgiájának olvasmányaiban néhány napig Izajás könyvének részleteit olvashatjuk. Elsőként a próféta meghívását. Uzija király leprában, a tisztátalanság betegségében halt meg, mert súlyosan megsértette Isten szentségét azzal, hogy megengedte a népnek, más isteneknek ajánljon fel tömjénáldozatot (2Kir 15,5). Izajás, aki ellenzi a király hozzáállását, látomást lát, melyben megjelenik neki Isten természet- és mindenekfölöttisége. Isten nagysága előtt – hisz „szent, szent, szent a Seregek Ura” – az ember felismeri önnön korlátait, kicsinységét és ajkának tisztátalanságát. Csak Isten a „Szent”, vagyis az egyedüli, önmagában megálló. S mégis ez az Isten hajlandó belépni az emberek történelmébe. Sőt, elfödi a mély szakadékot, ami őt az emberektől elválasztja, méghozzá azzal, hogy prófétát küld közéjük. Izajás tudatában van saját kicsinységének és bűnösségének. De az Úr az, aki hívja és megtisztítja őt, s aki ajkára adja a szavakat, amiket el kell vinnie népéhez. Hallva az Úr hívását Izajás nem hátrál meg. Teljesen tisztában van saját korlátaival, de azt is tudja, hogy az Úrban van az ő ereje. Története emblematikus minden hívő számára: nekünk is – sőt, talán nekünk még inkább –, akik a mai világban egy új küldetésre kaptunk meghívást. Ferenc pápa „küldetéses megtérésre” hív bennünket. „Kit küldjek el?” – mintha ezt kérdezné Isten ma is. Nekünk pedig azt kell kérdeznünk magunktól: ki hallja meg majd Isten kérését, aki prófétákat keres igéjének hirdetésére egy olyan világban, amit látszólag a rosszba való beletörődés jellemez? Mi, hívők valamennyien és azok is, akik hajlandók átadni magukat ennek a nagy küldetésnek, Izajáshoz hasonlóan azt kell hogy válaszoljuk: „Itt vagyok, engem küldj el!”

Előesti imádság