Július 13., hétfő

Iz 1,10–17 – Vallásgyakorlat és igazságosság

10Halljátok az Úr szavát,
Szodoma fejedelmei!
Fogjátok fel fületekkel Istenünk tanítását,
Gomorra népe!

11»Minek nekem véresáldozataitok sokasága? – mondja az Úr –
Elegem van kosáldozatokból
és a hízott állatok hájából;
bikák, bárányok és bakok vérében
nem lelem kedvemet.

12Mikor eljöttök, hogy megjelenjetek színem előtt,
ki kívánta ezt tőletek,
hogy így tapossátok udvaraimat?

13Ne mutassatok be többé hazug ételáldozatot!
A tömjénfüst utálat számomra,
az újhold, a szombat s az ünnepi összejövetel;
nem tűröm a bűnt és az ünnepi gyülekezetet.

14Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm,
terhemre lettek, belefáradtam, hogy elviseljem.

15Amikor kinyújtjátok kezeteket,
eltakarom szememet előletek;
akármennyit is imádkoztok,
nem hallgatom meg,
mert kezetek csupa vér.

16Mosakodjatok meg, tisztítsátok meg magatokat,
távolítsátok el gonosz tetteiteket szemem elől!
Hagyjatok fel azzal, hogy rosszat cselekedtek,

17tanuljatok jót tenni!
Keressétek a jogot,
siessetek segítségére az elnyomottnak,
szolgáltassatok igazságot az árvának,
védelmezzétek az özvegyet!

A próféta kitartóan kéri, hogy a nép hallgassa meg az Úr szavát. Isten igéjének hűséges hallgatása pedig lehetővé teszi, hogy kibontakozzon a megváltás reménye, még a legnehezebb helyzetekben is. Egész Izraelt, annak vezetőit és népét Szodomához és Gomorrához hasonlítja Izajás, ahhoz a két városhoz, melyeket az idegenek kirekesztésének bűne terhelt, és emiatt el kellett pusztulniuk. Ráadásul szokatlanul kemény szavakat használ. Az Úr nemcsak hogy nem örül az áldozatoknak, hanem egyenesen undorodik minden olyan vallásos cselekedettől, amihez nem társul irgalmasság és együttérzés. Izajás próféta könyvének ez a szakasza még sürgetőbbnek hat most, amikor oly nagy szükség volna az irgalmasság cselekedeteire és a békére. Mai társadalmunknak – a maga tragikus egyenlőtlenségeivel – arra van szüksége, hogy ráleljen az egyetemes, globális szolidaritás fontosságára. Hogy a népek valóban közeledjenek egymáshoz, és ezáltal a világ rátalálhasson az igazságosság és az irgalmasság útjára. Nem elég, ha csak szokásainkban, szertartásainkban és hagyományainkban vagyunk keresztények. Az ima – természete szerint – mindig a gyengék és szegények iránti szeretettel itatódik át. És Istennek az a szándéka az emberiséggel, hogy békésebben éljen. Maga Isten is hív arra bennünket, hogy szóba elegyedjünk vele, hogy így felhagyjunk a rosszal, és a jót tegyük, s hogy szeressük a szegényeket. Még ha súlyosak is bűneink, még ha makacsul csak magunkra hallgatunk is, az Úr, aki igazán az ember barátja, készen áll, hogy megbocsásson, és megújítsa életünket, ha hagyjuk, hogy irgalmassága eltöltsön minket.

Imádság a szegényekért