Július 2., csütörtök



Ám 7,10–17 – Jerobeám el akarja hallgattatni Ámoszt

10És Amaszja, Bétel papja, ezt az üzenetet küldte Jeroboámhoz, Izrael királyához: »Összeesküvést szít ellened Ámosz Izrael házában; az ország nem viselheti el mindenféle beszédjét! 11Azt mondja ugyanis Ámosz: ‘Kard által fog meghalni Jeroboám, és Izraelt fogságba hurcolják országából!’« 12Á- moszhoz pedig így szólt Amaszja: »Eredj innen, próféta! Fuss Júda földjére, ott edd kenyeredet, és ott prófétálj! 13De Bételben ne prófétálj többé, mert ez királyi szentély és a királyság temploma!«
14Fe- lelt erre Ámosz és mondta Amaszjának:
»Nem vagyok én próféta,
sem próféta fia;
pásztor vagyok én, és vadfügét szurkálgatok.
15De az Úr meghívott engem,
amikor a nyájat tereltem,
és mondta nekem az Úr:
‘Menj, prófétálj népemnek, Izraelnek!’
16Most pedig halljad az Úr szavát: Te így szólsz: ‘Ne prófétálj Izrael ellen, és ne fakadj ki Izsák háza ellen!’ 17Ezért így szól az Úr: ‘Feleséged a város paráznája lesz, fiaid és leányaid kard által hullanak el, földedet kötéllel felmérik, és te tisztátalan földön halsz meg, és Izraelt országából fogságba hurcolják!’«


Ebben a szakaszban a pap Amacja és a próféta párbeszédét olvashatjuk. Nem azért találkoznak azonban, hogy saját terveiket vagy stratégiájukat megvitassák, hanem mindketten egy náluk nagyobb személy szavát közlik: Amacja a királyét, Ámosz pedig Istenét. A próféta Isten „elképzelését” tárja elénk, hogy az ő világról alkotott tervét vigye végbe. Így a próféta szava természeténél fogva arra hivatott, hogy megváltoztassa a történelmet, kezdve a személyes sorsok megváltoztatásán. Mindazok életét, akik arra kapnak meghívást, hogy szolgálják, átalakítja, még ha erőszakos ellenállást kell is legyőznie ehhez. Ez történik Ámosz esetében is: Amacja elűzi őt a templomból, ami többé nem Isten szentélye, mert a király szentélyévé alakították. De ez fog történni Jeruzsálem templomával is, amikor piachoz válik majd hasonlóvá, ahelyett hogy az imádság háza lenne, és ezzel Jézusból erőteljes reakciót vált ki. Ámosz, aki hagyta, hogy az Úr vegyen erőt rajta, nem fél hirdetni Isten igéjét, s annak megfelelően elítélni az igazságtalanságot és a hatalommal való visszaéléseket. Nem tartozik semmilyen kaszthoz, nem tölt be semmilyen különleges pozíciót, ami megkülönböztetné őt másoktól. Csak próféta, aki engedte, hogy ez a meghívás kiteljesedjen benne, ebből meríti minden erejét. S mindaz, ami a prófétával megtörténik, útmutatás és példa a teljes keresztény közösség számára is: mindannyiunknak prófétákká kell lennünk.

Imádság az Egyházért