Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe
Iz
26,7–9.12.16–19 – Téged keres a lelkem bensőmben, Istenem!
7Az igaznak ösvénye egyenes, Uram,
az igaznak útját te egyengeted.
8Ítéleteid ösvényén is terád vártunk, Uram,
nevedre és emlékezetedre vágyódott a lelkünk.
9Lelkem utánad vágyódik éjszaka,
és bensőmben a lelkem téged keres.
Mert ha ítéleteid megvalósulnak a földön,
igazságot tanulnak a földkerekség lakói.
12Uram, te adsz nekünk békességet,
mert minden tettünket te vitted végbe nekünk.
16Uram, a szorongatásban téged kerestek,
imát suttogtak, mikor fenyítetted őket.
17Mint a terhes asszony, aki közel van a szüléshez,
vajúdik és kiált fájdalmában,
olyanok voltunk mi színed előtt, Uram.
18Fogantunk, vajúdtunk,
mintegy szelet szültünk;
szabadulást nem szereztünk az országnak,
és nem születtek lakói a földnek.
19Életre kelnek majd halottaid,
holttestük feltámad.
Ébredjetek és ujjongjatok, akik a porban laktok!
Mert világosság harmata a te harmatod,
és a föld újjászüli az árnyakat.
A most olvasott szakasz Izajás
könyvének abból a részéből való, mely Izajás apokalipszise néven ismeretes (Iz
24–27). Úgy is olvashatjuk ezt a szakaszt, mint a próféta buzdítását, hogy
bízzuk magunkat az Úrra, aki segít majd, hogy az ő szemével lássuk a történelem
eseményeit, és tanuljunk belőlük. Az, hogy rábízzuk magunkat az Úrra, leginkább
akkor látszik, amikor a megpróbáltatás és a fájdalom idején – például az
asszonyok szüléskor – úgy fordulunk oda hozzá, hogy biztosak vagyunk a
segítségében. Csakis a magasságból érkezhet a segítségünk, csakis Istenből
származhat élet. Az igaz ember belátja, hogy saját erőfeszítései mind hiábavalók,
ha nem kap hozzá segítséget a magasságból: „Szabadulást nem szereztünk az
országnak, s nem születtek új lakói a földnek.” Saját gyengeségünk
tudomásulvétele mégsem a beletörődésbe vagy a pesszimizmusba torkollik. Az igaz
ember tudja, hogy csak az Úr képes visszatéríteni az életbe, s ezért ha
fájdalom vagy szenvedés éri, szüntelenül őt keresi, tudva, hogy az Úr olyan,
mint egy atya, aki soha nem hagyja el gyermekeit. A békétlenség drámai időszakaiban,
mint a mostani is, szükséges, hogy újra keressük Istent, és hagyjuk, hogy igéje
beragyogja az emberek életét. A fájdalmak idején sajnos túl gyakran inkább
bezárkózunk magunkba, és azt gondoljuk, hogy az Úr távol van tőlünk és
aggodalmainktól. Valójában ő nem kicsinyli le a mi szenvedésünket, nem engedi,
hogy a világ fájdalmának akár egyetlen cseppje vagy a szegények szenvedése
hiábavaló legyen. Mi több, megérti bánatukat és szenvedésünket, és mindannyiuk segítségére
siet. Imádkozzunk valamennyien mi is a próféta szavaival, ami a legjobb és
legigazabb válasz a világ fájdalmára.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
