Január 16., csütörtök

 

Zsid 3,7–14. Isten nyugalmában épül a közösség

⁷Ezért – amint a Szentlélek mondja:
»Ma, amikor meghalljátok az ő szavát,

⁸meg ne keményítsétek szíveteket,
mint a megkeseredésben, a kísértés napján a pusztában,

⁹ahol atyáitok megkísértettek engem a próbatételben
noha látták cselekedeteimet

¹⁰negyven éven át!
Megharagudtam ezért arra a nemzedékre,
és így szóltam: Mindig csak tévelyegnek szívükben!
Ők azonban nem ismerték fel az én útjaimat.

¹¹Amint megesküdtem haragomban:
Nem mennek be az én nyugalmamba!«

¹²Vigyázzatok, testvérek, ne legyen közületek senkiben hitetlenségre hajló gonosz szív, hogy el ne szakadjon az élő Istentől! ¹³Inkább buzdítsátok egymást minden egyes nap, amíg azt mondják: »ma«, nehogy megkeményítsen valakit is közületek a bűn csalárdsága. ¹⁴Mert Krisztusnak részesei lettünk, de csak akkor, ha az általa vetett alapon mindvégig erősen kitartunk,

 

A levél szerzője nemcsak azt kéri, hogy továbbra is hallgassuk Isten szavát, hanem hogy lelkesítsük „egymást mindennap, amíg a »ma« tart, hogy senkit meg ne keményítsen a csalárd bűn”. Nagy bölcsesség rejlik ebben az útmutatásban: a hívők csak akkor maradnak valóban hűséges tanítványok, ha valós, mindennap megélt testvériség van közöttük. A szentíró az egész közösséghez fordul: minden testvérnek felelőssége, hogy figyeljen a többiekre, és különösen törődjön azokkal, akik nem hallgatják már Isten hangját. Minden tanítvány feladata, hogy rajta tartsa a szemét a testvérén, hogy az el ne vesszen. Ebben az értelemben minden tanítványra rá van bízva a paraklészisz, vagyis a testvérek vigasztalásának hatalma, hogy megakadályozza a szív megbénulását, megkeményedését, ami miatt az ember megkeseredik, elégedetlenné és egocentrikussá válik. Az ember ugyanis nem lehet Jézus tanítványa önmaga erejéből, a testvérektől elkülönülve: csakis akkor vagyunk tanítványok, ha együtt hallgatjuk Isten szavát. A Szentírás közös hallgatásában ugyanis maga a Szentlélek beszél, és építi egy testté azokat, akik hallgatják őt. A folyamatos igehallgatás tanítvánnyá teszi azokat, akik befogadják szívükbe a beléjük hintett szót. Az a „ma” pedig, amiről a levél beszél, az evangélium által bevilágított mindennapi élet. Így lépünk be abba a nyugalomba, amit az Úr ad a híveinek. Kölcsönösen lelkesíteni, támogatni egymást, és együtt imádkozni: ez építi a közösséget mint Isten családját, amelyben a kölcsönös szeretet a fő szabály.

Imádság az egyházért