Imádság a keresztények egységéért, különösen az európai és az amerikai keresztény közösségekért
Zsid 8,6–13. Jézus egy új szövetség közvetítője
6Ő azonban most annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel kiválóbb szövetségnek közvetítője, amely kiválóbb ígéreteken alapul. 7Mert ha az az első kifogástalan lett volna, bizonyára nem lett volna szükség másikra. 8Inti ugyanis őket, és mondja: »Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor új szövetségre lépek Izrael házával és Júda házával, 9nem aszerint a szövetség szerint, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen megfogtam kezüket, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről. Mivel ők nem maradtak meg szövetségemben, én is megvetettem őket – mondja az Úr. – 10Ez az a szövetség, amelyet Izrael házával kötni fogok azok után a napok után – mondja az Úr: – Elméjükbe adom törvényeimet, s a szívükbe írom azokat; én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. 11Akkor senki sem fogja majd tanítani a polgártársát, és senki sem mondja a testvérének: ‘Ismerd meg az Urat!’, mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig; 12s én megbocsátom gonoszságaikat, és bűneikre többé már nem emlékezem«. (Jer 31,31-34) 13Azzal, hogy »új«-ról beszélt, az előzőt elavulttá tette. Ami pedig elavul és megvénül, közel jár az enyészethez.
Egy olyan szövetségben élünk, amelynek az Úr Jézus a közvetítőjévé vált. Az Újszövetségben gyakran esik szó a szövetségről: Isten barátságpaktumot ajánl a pátriárkáknak és Izrael népének, ami egyedülállóvá teszi a népek között. Ezt az Izraelnek és népének tett ígéretet nem törölte el, nem is vonta vissza, hanem végérvényesen megújította Jézus Krisztusban, akin keresztül a szövetség kiterjed a föld minden népére. Vagyis most már mindenki beléphet ebbe a különleges kapcsolatba, amelyet Isten az emberiséggel létrehozott. Senki nincs többé kizárva az Istennel való barátságból. II. János Pál pápa Szent Pál szavait idézve „egy soha vissza nem vont szövetségről” beszélt egy zsidó csoportnak. Igen, számunkra talán rejtélyes módon ma is él Isten és Izrael között egy különleges kapcsolat, amelyet nem törölt el a Jézus Krisztus által az egész emberiséggel felállított szövetség. Ennek értelmében kell olvasnunk az utalást az új szövetségre, amely Jézus halálával és feltámadásával beteljesedett. Ez jelenik meg minden alkalommal, amikor az Eucharisztiát ünnepeljük. A pap Jézus konkrét szavait ismétli: „Ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé.” Úr halála és feltámadása által megvalósult üdvösség újszerűsége és ereje az üdvösség teljes történetébe íródik bele: a teremtéstől a második eljövetelig. Fogadjuk tehát az Úr Jézussal való kapcsolat újdonságát úgy, mint meghívást a megújulásra és a megtérésre, a világ üdvösségére.
A Szent Kereszt imádsága